Az oxfordi évem

Nem igazán nyerte el a tetszésemet... Mondhatni...ezt már láttam, csak más szereplőkkel, betegséggel. Ez rideg, merev volt, abszolute nem jött át az érzelmi része. A színész csajszi ragyogott egyedül, ő számomra egy Felicity Jones, és Ana de Armas egybegyúrva, amit imádtam. A tanárbá'...hát annyira hiteltelen volt a szerepében, és az állandó erőltetett nem színészies mimikáitól a falra másztam. Ami megfogott maximum, az az oxfordi életérzés, látvány, a könyvtár, de ennyi. A meleg szereplő sráctól rettegtem(azok a szemek, fogak, arcberendezés...brrrr), és a többi mellékszereplő se volt nagy durranás. Unalmas, vontatott, és még egy könnycsepp annyit se váltott ki belőlem ez az alkotás. Tök felesleges pénzszórás volt ezt elkészíteni!

El lett nyújtva, mint a rétestészta. A sztori nem igazán eredeti. A színészi játék nem vmi erős. Unalmas, vontatott és mű volt szerintem.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az Oxfordi évem pont az a film, amit egy forró nyári estén bekapcsolsz egy pohár borral, és mire észbe kapsz, a végén ülsz könnyes szemmel, csendben, és azon gondolkodsz, hogy vajon megéri-e mindent kockára tenni egy évnyi életért – vagy egy pillanat... Teljes kritika