A napsugár fiúk

Fantasztikus darab, a klasszikus időkből. Kutya-macska, se veled, se nélküled...

In memoriam Neil Simon. Számomra sok vidám percet szerzett a napokban elhunyt amerikai színpadi szerző. Talán a legméltóbb megemlékezés róla, hogy egy olyan filmet néztem meg, amelyet a darabja alapján készített Herbert Ross és még nem is láttam. A s... Többzerző neve garancia volt az alpári humort nélkülöző komédiák megírására és a színpadi sikerszériákra. Színdarabjait rendre meg is filmesítették. Ennek a filmnek a témája: a kabaré (vaudville) egymás nélküli elképzelhetetlen párosa, a címben szereplő néven évtizedekig sikeres produkció két idős tagja, Walter Matthau és George Burns egy TV-műsor kedvéért ismét szereplési lehetőséghez jut. A negyven év, 12.000 előadás során ambivalens viszony alakult ki köztük. Színészként nagyra becsülték egymást, de emberileg rossz viszony alakult ki köztük. Ennek az előadásnak az előkészületei és magának a jelenetnek az előadása a film témája. Mindkét említett színész a színjátszás magasiskoláját mutatta be. A magyar szinkron nívója meg egyenesen utolérhetetlen. Csákányi László és Ráday Imre szinkronhangja fantasztikus, sőt azt is megkockáztatom, hogy a hangjukkal jobbak voltak, mint az eredeti szereplők. Érdemes megemlíteni az első, 1976-77 között készült magyarítás szövegének íróját, Révész Mária és rendezőjének nevét, Wessely Ferencét. Már sajnos mindketten halottak. Ilyen profi munkát még a szinkron úgynevezett aranykorában sem gyakran lehetett hallani.

Pontosan azt kaptam a filmtől, amit vártam tőle, egyszerűen elképesztően szórakoztató és mulatságos volt, a humora utánozhatatlan. A színészi alakítások pedig egyenesen fenomenálisak, csakis jókat tudok mondani róla. Látni kell!

Ezek a Matthau filmek merőben mások a későbbieknél, amelyekből az én generációm megismerte. Sokkal értékesebbek, tartalmasabbak és nem utolsó sorban viccesebbek. Persze a sztori maga nem mindig köti le az ember figyelmét, más volt a közízlés, de ennek ellenére én nem bántam meg, hogy megnéztem.