Jó utat, Marie

Bárcsak az emberek többsége ilyen filmeket nézne, ahol a komoly témákhoz bátor, de finom módon nyúlnak hozzá. Itt nem nyomnak az arcodba dramatizmust, mégis fontos dolgokról mesél. A képi világ meg annyira otthonos, mint egy nyári tábor emléke.

Egyszerre szívbemarkoló és vicces, meg tényleg olyan, mintha nagyon mélyről szólna. A halál témáját nem tragikusan adagolja, hanem picit lazán, emberi pillanatokkal, amitől végig képes volt elgondolkodtatni és mosolyra fakasztani egyszerre

Annyira szerettem, hogy a történet még napokkal később is bennem maradt. A család dinamikája és az utazás hangulata teljesen magával ragadott. Az egész amolyan meleg, emberi történet, nem nyomasztó, hanem valami végtelenül őszinte.