Oslo, augusztus

Anders hamarosan a végére ér egy külvárosi drog rehabilitációs intézet programjának. A program részeként megengedik a számára, hogy ellátogasson a városba egy állásinterjúra. A nap fennmaradó részét arra használja fel, hogy sodródjon a városban, találkozzon rég nem látott emberekkel. A 34 éves Anders okos, jóképű és biztos családi háttérrel rendelkezik, de makacsul kísértik azok a lehetőségek, amit elvesztegetett, azok az emberek, akiknek fájdalmat okozott. Bár még mindig fiatal, mégis úgy érzi, az életének sok tekintetben vége. A nap hátralévő részében a múlt hibáinak szellemeivel birkózik. Az új élet lehetősége és a remény, hogy valami jövő várhat rá elhalványul mire beköszönt a reggel.

A film Oslo városának portréjával kezdődik, különböző filmrészletek és archív felvételek mutatják be az évtizedek alatt végbement változásokat. Az Oslo, augusztus című film mégsem egy város története, hanem egy olyan férfi érzékeny portréja, aki már nem érez kapcsolatot sem a várossal, sem saját magával. Miközben a folytonosan átalakuló Oslóban vándorol, Anders olyanokkal találkozik, akiknek fontosabbak a videojátékok, mint az igazi problémák megoldása. Ez a csúcspont nélküli dráma bemutatja, ahogy Anders - a tökéletességre való törekvés útján - egész létét erkölcsileg tisztázza; a vallást figyelmen kívül hagyja, zongorázni tanul és tehetséggel ír. Miközben megpróbál kitörni a tömegből, viselkedése egyre szélsőségesebbé válik.
Az Oslo, augusztus költői, melancholikus történet egy generációról, amely elveszettnek érzi magát a rohanó világban.