Nem kispályás

Azt hiszem, amit ezekből a kritikákból sokan nem vesznek észre, az az, hogy a romcom teljesen kiszámítható, van egy képletük, amely a műfajra jellemző. Az 1. felvonás a háttérépítés, vagy a szereplők találkoznak, vagy megismerjük a történelmüket, a 2. felvonás a „probléma, amit a főszereplőnek meg kell oldania” pillanat, amikor a főszereplő rájött, hogy szerelmes, a 3. felvonás pedig a javítás, a problémáról és a boldog pillanatról szól. Nem kellene teljesen valósághűnek lenniük, hanem mesék. Ami nagyszerű ebben a filmben, az az, hogy nosztalgikus, de a modern randevúzással kapcsolatos nehézségekről is beszél. A szereplőgárda nagyszerűen mozgott (Tom Ellisnek állítólag hiányzik a karizma, és unalmasnak tűnik – Mack szemével tapasztaljuk meg), Gina Rodriguez pedig valóban kiemelkedő színésznő. Liza Koshyt is meg kell jegyeznem, a komédiája úgy ragyog ebben a szerepben, ahogy nem is számítottam rá, és élvezem a női barátság fejlődését a film során Mack és Ashley között, jó látni. Összességében egy könnyed óra, egyszerre komikus és szívhez szóló pillanatokkal, szép film, egyszer majd biztosan újranézem.

Nem szoktam romantikus vígjátékokat nézni, ezért tettem egy próbát, és kellemesen csalódtam. Szolid történet az egyéjszakás kalandokról és a komoly kapcsolatokról, remek poénokkal. Különösen tetszett, hogy szabadszájú volt a film, mégis visszafogott. Ezentúl több esélyt adok az ilyen filmeknek.

Talán a legmegfelelőbb kifejezés erre a filmre az, hogy idegesítő. Minden fronton. De főleg a karakterek. Mondjuk legalább ébresztett bennem valami érzelmeket. Még ha negatívakat is.