Mira Nair legelső filmje, mindjárt meg is nyerte Cannes-ban az Arany Kamera-díjat, és benne volt az öt külföldi filmben, amely az Oscar-díjért versenybe szállt. Amúgy a leglehangolóbb is, mert arról szól, amivel a Gettómilliomos indít, csak itt a tel... Többjes film a nyomornegyed kilátástalanságáról, az ott élő gyerekek életéről szól. Nem nagyon van szívderítő pillanat a filmben, úgyhogy készüljön fel mindenki arra, hogy dühön és sajnálaton kívül mást nem nagyon fog érezni. Jó volt látni a fiatal Nana Patekart, megint egy hálás szerep jutott neki, a strici, akibe szorult még némi emberi érzés, bár lassan kiveszőben van az is, és pillanatokra feltűnik a fiatal Irrfan Khan is. De persze leginkább gyerekek a főszereplők, akiket a rendezőnő pont a nyomornegyedek lakói közül válogatott (csakúgy, mint a Gettómilliomos rendezője is), és nem nehéz eljátszaniuk azt, hogy egész nap mezítláb robotolva, néhány rúpiáért egy jobb életről álmodozva, majd hamar becsapva, kirabolva, reményeiktől megfosztva, hogyan fásulnak bele a mindennapokba.
Egészen elkámpicsorodtam a végére.
