Skinamarink - A gonosz ébredése

Szerintem teljesen érthető, ha sokaknak nem tetszik, hiszen nagyon egyedi hangulatú, türelmet igénylő film, de számomra működött. Érdekesek a technikai megvalósításai, a hangulata pedig rendkívül nyomasztó. Az biztos, hogy nem igazán tudnám más filmmel összehasonlítani.

Életem egyik, hanem legrosszabb filmjét láttam. Nem is azzal van a probléma, hogy rossz a történet vagy a cselekmény. Hanem, hogy ez a két fogalom nem létezik a filmbe, sőt, ezt nem lehet filmnek se nevezni, hiszen csak egy audiovizuális kísérlet. Un... Többalmas, és egyáltalán nem tudott lekötni, olyan, mintha egy óra negyven percen keresztül egy falra kent festéket néznék, ahogy szárad. És ebbe az a vicces, hogy nem viccelek, hogy így van. És elvileg inkább hangulatra épít, és nem cselekményre, de engem teljes mértékben nem kapott el a hangulat se, valaki a 90-es évek gyerekkori hangulatával példálózott, hogy ezt teljes mértékbe átadja. Én nem azt a generációt képviselem, akinek ezt próbálták átadni, ezért ez se ért el hozzám. De ijesztőnek ijesztő volt, párszor, ha úgy kapott el egy jump scare, amit egy fülsüketítő felsikítással érnek el minden alkalommal. Amivel egyszer megijesztettek, de rendesen, de a többi alkalommal szimplán csak bosszantó volt, nem csak nekem, hanem mások számára is. Ahogy látom, valaki imádni fogja, valaki meg utálni. Én az utóbbihoz tartozom. De nem mondom azt, hogy nem érdemes megnézni, hiszen ilyen filmmel életedbe nem fogsz találkozni. Nem lehet se trash horror vagy egy független filmes elvont horror kategóriába se sorolni, ez valami tényleg más...

Konkrétan semmi sem történik a filmben. 90%-ban egy fekete, zajos semmit nézünk, aztán egyszer csak bejön egy jumpscare hangeffekt, és egy másik fekete sarkot nézünk fél percig. Ez se nem eredeti, se nem izgalmas filmművészet. Ez semmi.

Na jó... Ez a film ORDENÁRÉ FÉLELMETES! A maga módján egy mestermű, igazi kuriózum. Nem láttam még hasonlót. De! Iszonyatosan lassú és nehéz film, nagyon nem való mindenkinek, és nekem nincsen hozzá sajnos elég türelmem. Gyakorlatilag semmi nem történik, sokszor olyan, mint száradó festéket nézni. Viszont érzés szinten olyan zsigeri feszültséget, szorongást rak rád, amit nem nagyon tapasztaltam még. A film közben és után csak mereszted a szemed a sötétbe, hátha észreveszel benne valami nem oda valót. Még most is borzongok, ahogy írok róla. Az a fajta film, ami csak (tényleg csak!) akkor működik, ha egyedül, sötétben (fejhallgatóval) nézed, és óriási türelemmel állsz hozzá. Nem fogsz merni kimenni WC-re utána. És lehet, hogy nem is fog tetszeni. Mert nagyon fura, nagyon egyedi, de a maga nemében nagyon erős film.

Én mindig igyekszem a szépet és a jót meglátni minden alkotásban, de gyakorlatilag egy dolog nem jut eszembe, amit pozitívumként fel tudnék hozni erről a a filmről. Történet gyakorlatilag nincs... Van két főszereplő gyerek, de kb. olyanok, mint a Tom és Jerryben Tom gazdája, az arcukat sosem látni, csak néha a lábukat, illetve a hangjukat halljuk, ahogy beszélgetnek. Horrorfilmek között a legrosszabb fajtát képviseli a film, végig az olcsó jump scare-ekre épít, értsétek úgy, hogy pl. 20 másodpercig nézünk egy sötét sarkot, majd hirtelen nagy robajjal történik valami/leesik valami. Érdemi cselekményről, színészi játékról nem lehet beszélni, random képek követik egymást 100 percig. 20 másodpercig nézzük a sötét sarkot... Aztán 20 másodpercig nézzük a padlón a játékokat... Aztán 20 másodpercig az ajtót. Olvastam, hogy a tinik körében nagyot ment a film, meg hogy az „évtized legfélelmetesebb filmje”... Hát biztos, nagyon alacsony az ingerküszöbük, más magyarázatot nem tudok elképzelni. Kerüljétek, mint a pestist!