Star Wars: Az akolitus

Az összes Star Wars élőszereplős filmet és sorozatot volt szerencsém megtekinteni, és mivel rajongójuknak vagyok tekinthető, így senki ne várja azt, hogy lehúzzam a szériát. Ugyanakkor azt elismerem, hogy ez bizony épp csak súrolja alulról azt a szintet, ami amúgy sem verdesi az eget, viszont számomra még így is szerethető. A sorozat amúgy rengeteg potenciált rejtett magában, de ennek csak kis részét sikerült kiaknázni. Az akolitus érdekesen indul, sokat sejtet, és kecsegtető részletei is vannak, de végül némileg csalódást okoz, főleg az évadzáróval. Ugyan el lettek varrva a szálak, de nincs valódi lezárás, ezért jelentős hiányérzete lehet az embernek. Mind koncepcionálisan, mind tematikában érdekes a történet, sok szuper ötlettel találkozhatunk, arról már nem is beszélve, hogy nem kevés bátorság kellett ahhoz, ami a karakterek nyirbálását illeti. A végén viszont az az érzése támad tőle a nézőnek, hogy sokkal több lehetőség bújik meg a felszín alatt, mint ami a végeredményből meglátszik. Az teljességgel vitathatatlan, hogy: Az akolitus csepegtetett emlékezetes pillanatokat, voltak benne szerethető karaktereket, szép képi világgal és látványos összecsapásokkal kápráztatta el nézőit, de összességében semmivel sem adott többet a korábbi szériáknál.

Woke utalások ezerrel. A gonosz ikertesós szál (aki bosszút akar állni) is elcsépelt. Ez meg sem közelíti a Mandalórit. Megint olyan langyos víz a kánikulában érzet.

és pocsék. A karakterek, jelmezek és a díszlet messze az Egy új remény alatt. Chewbacca új változata egyszerűen szánalmas. Ez a sorozat, a Star Wars sárba tiprása.

Nem hittem volna, hogy lesz Star Wars-sorozat, amit nem tudok majd végignézni (eddig az összeset láttam), de ez a helyzet Az akolitussal: ez az egy kivétel lett. Három és fél rész után félbehagytam az egészet, annyira gyengének találtam. Tisztára matinéjelleg, mintha alsósoknak készítették volna. A sztori is infantilis, de a karakterek a leginkább problémásak. A Mandalóri és az Andor tényleg jók (főleg az Andor első évada), de kb. az utolsó jó sorozat. A Disney+ úgy tűnik, nem tud mit kezdeni a SW-univerzummal.

A szkriptet mintha egy MI írta volna, de a bugyuta forgatókönyv miatt önmagában még nem lenne nézhetetlen, hanem simán csak rossz (vagy középszerű), viszont a 3. epizóddal az írók konkrétan lerombolták a komplett kánont, feláldozták a Star Wars-univerzum lényegét a woke oltárán. Az eredeti sztori Anakin Skywalker messiástörténete, ami olyan elemekből áll, mint a kiválasztottság, a bűnbeesés, a megváltás, az előzménytrilógia pedig ezeket támasztja alá a szeplőtelen fogantatással. Na ez a sorozat ezeket mind kidobta a kukába. Anakinban immár nincs semmi különleges, az erő sem jelent már semmit, csak pont annyit, mint amit az írók banálisan ostoba politikai nézete épp megkíván. Nem, sajnos ez nem túlzás, olyan érzése van az embernek, mintha a készítők megnézték volna a South Park Disney-t kritizáló epizódját, és úgy döntöttek, hogy komolyan veszik a szatírát, és megcsinálják azt, ami eredetileg paródia volt: „Put a chick in it and make it lame and gay”. Ha valakinek többet jelent a Csillagok háborúja egy gyors audiovizuális orgazmusnál, az messze kerülje el ezt a sorozatot!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egyelőre csak az első 2 részt láttam, de nem vagyok elájulva. Valahogy nagyon furcsa számomra ez az egész sztori. Torbin mester inkább nézett ki egy olyan karakternek, akinél elcseszték a jelmezt, mint Jedinek. Volt szép ragasztott szakálla, volt szé... Teljes kritika

Mehh... és ezzel talán mindent el is mondtam erről a sorozatról. Igaz, mikor ezen sorokat pötyögöm, még csak két részen vagyunk túl, de a tapasztalat azt mutatja, a minőség a későbbiekben se nagyon fog változni pozitív irányba. Az egésznek van egy fa... Többnfilmes bukéja, ami egy Disney-produkciónál nem számít dicséretnek. A jelmezek, a maszkok kimondottan gagyi hatásúak – istenem, azok a jedi gúnyák még cosplay jelmeznek is közepesek lennének –, a dialógusok szájbarágósak, erőltetettek, a képi megvalósítás sem túl acélos – hjaj, hol van már a 70-es, 80-as évek fordulója, mikor egy SW-film megvalósítása maga volt a nagybetűs INNOVÁCIÓ –, a színészi játékra leginkább az amatőr jelző illik. (Nem tudom, mennyire igaz, de valahol azt olvastam, hogy I Dzsongdzse a szerep kedvéért kénytelen volt angol nyelvleckéket venni). Manapság eljutottunk oda, hogy a Disney számára fontosabb a diverzitás megjelenítése, mint, hogy megtalálja az adott karakter megformálására legalkalmasabb színészt. Egy szónak is száz a vége, nálam ez egy olyan hármas, ami sokkal inkább hajlik a kettes felé, de még mindig képtelen vagyok levetkőzni a szentimentalizmusomat, ha Star Warsról van szó. De sebaj, Miki egérék pénzt, időt és fáradtságot nem kímélve dolgoznak azon, hogy ez előbb-utóbb megtörténjen... P.S.: Mind a nyolc rész megnézése után bátran ki merem jelenteni, hogy ez a sorozat a disney féle star wars leggyengébb produktuma. Fentebb leírt indokaim a széria végére nemhogy változtak volna, inkább még megalapozottabbaknak hatnak, ezért nem is ismételgetem őket. Mindenki nyugodtan elhiheti, ez a sorozat nézhetetlen. A star wars soha nem látott mélységekben jár, de van egy olyan baljóslatú érzésem, hogy még nem érte el a gödör alját.

Nem mondanám nagyon rossznak, de jónak sem. Olyan tűrhetően átlagos, de tekintve a star wars univerzumot és gazdag hátterét, ennél könnyen lehetett volna valami élvezhetőbbet összerakni. Természetesen még nincs vége, de az első két rész azért annyira nem győzött meg.

Biztató kezdet. Végre-valahára elszakadt az élőszereplős SW-univerzum a Skywalker-korszaktól. Új karakterek, új világok, új sztorik. Első két rész alapján van benne potenciál.

Erős indítás, szórakoztató karakterek és érdekes történet. Eddig. Meglátjuk mi sül ki belőle.