Star Wars: Az akolitus

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A nagyobb sagák mostanság mindig kapnak egy 100-10 000 évvel korábban játszódó előzménysorozatot (de minek? :) ). Valami hasonló történt a Star Wars-szal is, és nem igazán lett annyira népszerű, azt hamarosan kifejtem, hogy szerintem miért nem. Az egyik legfeleslegesebb Star Wars-sorozat a The Acolyte volt, és ebben nem a woke a leginkább zavaró tényező, hanem a középszerű karakterek és a cselekmény. A galaktikus krimi gyorsan átvált egy testvérdrámába, amelyhez tipikus Disney-klisék társulnak. Köze minimális volt a sagához, lehet, a fanok most megköveznek, de ebben nem igazán éreztem az erőt. Túlságosan méltatlan volt a Star Warshoz, hiába próbálják beleerőszakolni a kánonba. Felesleges elem volt ez a boszis cucc, inkább a sithekről szerettem volna megtudni többet, de ez ismét elmaradt, és komolyan jó ötletnek találták a Nyerd meg az életed főszereplőjét jedinek, pedig nagyon reméltem, hogy ez csak egy rossz vicc. Talán a 7. részt tudnám mondani kiemelkedőnek és rendkívül érdekesnek, de a befejező rész már túl érzelgősre sikerült, amelyből nem maradhatott ki a "cicaharc" sem. A forgatási helyszínek kiválóak, tetszettek a bolygók, de a cliffhanger vitt nálam mindent, de ez csak a 3 csillaghoz volt elegendő. 6/10

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nagyon régóta vártam ezt a sorozatot. Tény, hogy még csak részben ismerem a Köztársaság fénykora időszakát, de azért eléggé, hogy élvezzem, és érdemien tudjak róla nyilatkozni mint egy jártasabb személy, abban mindig van valami extra öröm. Persze nem... Teljes kritika

Nagy Star Wars rajongónak tartom magam. Minden kánon részt többször láttam (a 9 számozottat és a két spin-offot) plusz az összes élőszereplős streamingsorotatot is. Viszont a Star Wars-rajzfilmekre eddig még nem tudtam magam rávenni, azt hiszem, ez az a határvonal nálam, ameddig a rajongásom terjed. Kialakult bennem nyilván egy sorrend az eddig látott élőszereplős filmekről, viszont ezen a listán Az akolitus helyet sem nagyon kaphat. Gyakorlatilag nézhetetlenül gyenge, ZS kategóriás gagyiság. Hihetetlenül vacak.

A legelső epizód még pipa volt nálam, aztán a második már teljes visszaesés. A fő karakterekkel van a gond: Amandla Stenberg például nagyon nem egy SW-figura, márpedig őrá épít nagyrészt az egész script. A másik főszereplő Lee Jung-jae, aki amúgy a Nyerd meg az életedből lehet ismerős, ugyancsak gyengécske Sol mester bőrében. A látvány elmegy, a sztori egyelőre nem bontakozik ki (lehet jó és rossz is, ez két rész után nem dönthető még el), de a szereplők, karakterek szörnyen B kategóriásak, az már most egyértelműen látszódik. A Star Wars élőszereplős sorozatai a Mandalóri óta valahogy gyengülő tendenciát mutatnak. Az IMDb-n a Mandalóri és az Andor emelkedik csak átlag fölé (bár az Andort nem értem, miért). Az egész streamingsorozat-gyártás holtpályára került csakúgy, mint a kánonfilmek készítése. Sajnálatos, de ez a Disney sara. Komoly változásokra lenne ott szükség, de először is jobb rendezőkre és valódi színészekre, igazi karakteres alakításokkal. Nálam a Solo-filmnél szakadt meg a SW-univerzum sikerkorszaka még 2018-ban.

Úgy írom ezt, hogy még csak az elején járok az évadnak, de eddig kimondottan érdekesnek és üdítőnek tűnik ez az új idővonal. Itt egy nyomozós krimi a Star Wars univerzumában, nem is hangzik ez rosszul, ugye? :)

Összesen két résszel indították el a dolgot, mely két epizód nem húzta fel Az akolitust a már elkészült SW-sorozatok fölé. Jelenleg az élőszereplős SW-streamingsorozatok között egyértelműen A Mandalóri és az Andor vezet. Az akolitusban számomra a főszereplők a gyenge láncszemek és persze az, hogy szimpla krimi jelleget kapott az egész. De még alakulhat. Két rész még csak afféle kóstoló csupán.

A The Acolyte nem annyira bűnrossz, mint amit az internet megpróbált elhitetni velem, csak teljesen középszerű. Átlagos Star Wars-dolgokból meg Dunát lehetne rekeszteni, és nem is kell időt pazarolni rá. Ez is ilyen, nem kell időt pazarolni rá. A karakterek sekélyesek és érdektelenek. A színészek vagy nagyon újoncok (akkor meg mit keresnek egy milliárd dolláros franchise-ban?) vagy direkt faarccal nyomják le a soraikat. Nem igazán jelenik meg komplex érzelem senki fején, kb. mintha egy felolvasóesten vennénk részt a középiskolásokkal. Ezek a karakterek sajnos totál hidegen hagytak, és a sorozat központi konfliktusa is tipikus Star Wars-ásítás. Az akció oké, még mindig nem értem, mért extrán rövid epizódokkal operál ez a sorozat, lehet, csak túl sokba kerül minden? De ahhoz képest meg meglepően gagyi egy csomó díszlet, érezni, hogy kb. 5x5 métert építettek meg, és a színészek csak ezen belül sétálgathatnak fel-alá. 20 év és visszatértünk oda, ahol az előzmény trilógia volt, csak ott a kis greenscreen termek miatt nem tudtak a szereplők többet mozogni. Inkább Andort kell nézni.

Egyre inkább rühelem a sorozatgyártási kényszert, aminek köszönhetően kaptunk egy Kenobi mozifilm helyet egy Kenobi sorozatot. De ha már Az Akolitus eleve sorozat, akkor miért nem JÓ sorozat forgatókönyvet dobtak össze? Szerintem ha az író-rendező RÁ... Teljes kritika

Sokan bírálták Az akolitust, különböző okokból. Nálam azért kettő csillagot érő ez a produkció, mert a többi Star Wars-sorozathoz képest jelentős színvonalbeli visszaesést jelent. Gyenge a sztori és a script is, csakúgy, mint a rendezés. De a leggázabb a szereplők alakítása, mely egyszerűen nem sorolható A kategóriába. Az élőszereplős Csillagok háborúja-sorozatok közül egyébként nálam a Manadlóri és az Andor az első, a többi középkategóriás. Az akolitus nem mérhető ezek egyikéhez sem, mélyen alattuk van.

Az összes Star Wars élőszereplős filmet és sorozatot volt szerencsém megtekinteni, és mivel rajongójuknak vagyok tekinthető, így senki ne várja azt, hogy lehúzzam a szériát. Ugyanakkor azt elismerem, hogy ez bizony épp csak súrolja alulról azt a szintet, ami amúgy sem verdesi az eget, viszont számomra még így is szerethető. A sorozat amúgy rengeteg potenciált rejtett magában, de ennek csak kis részét sikerült kiaknázni. Az akolitus érdekesen indul, sokat sejtet, és kecsegtető részletei is vannak, de végül némileg csalódást okoz, főleg az évadzáróval. Ugyan el lettek varrva a szálak, de nincs valódi lezárás, ezért jelentős hiányérzete lehet az embernek. Mind koncepcionálisan, mind tematikában érdekes a történet, sok szuper ötlettel találkozhatunk, arról már nem is beszélve, hogy nem kevés bátorság kellett ahhoz, ami a karakterek nyirbálását illeti. A végén viszont az az érzése támad tőle a nézőnek, hogy sokkal több lehetőség bújik meg a felszín alatt, mint ami a végeredményből meglátszik. Az teljességgel vitathatatlan, hogy: Az akolitus csepegtetett emlékezetes pillanatokat, voltak benne szerethető karaktereket, szép képi világgal és látványos összecsapásokkal kápráztatta el nézőit, de összességében semmivel sem adott többet a korábbi szériáknál.

Ha van valaki, aki tényleg imádja a Star Wars-filmeket és sorozatokat, akkor az én vagyok. A 11 mozifilmes rész mindegyikét vagy tucatszor láttam, és az összes sorozatot is megnéztem (az animációkat kivéve). A Mandalóri jó volt, az Andor is tetszett, az Ahsoka, az Obi-Wan és a Boba Fett untatott kicsit, de ezeket is végignéztem. Az első, amit képtelen voltam végignézni (csak 3 részig eljutva), az Az akolitus. Gyakorlatilag annyira gyenge, hogy teljesen nézhetetlen. Egy kínlódás az egész, szó szerint nulla minőség.

Úgy tudom ez már a hatodik élőszereplős Star Wars streamingsorozat. Volt eddig a Mandalóri (2019), a Boba Fett (2021), az Obi-Wan (2022), az Andor (2022), az Ahsoka (2023) és most Az akolitus. Nekem igazából mindegyik tetszett valamiért, mindegyik más miatt. Az akolitus a sztorijával fogott meg, hiszen jócskán a Baljós árnyak előtt játszódik, tehát valamiféle prequel jelleget ad a franchise egészének. Amellett látványos is az egész. Nemrégiben találtam rá egy kérdőívre, amelyen szavazni is lehet az egyes sorozatokra, hogy kinek melyik a kedvence.

Még valahogy elment számomra a nyolcadik rész azzal, hogy az egyik legkedvesebb Star Wars karakterem, Poe Dameron, akit mellesleg az egyik kedvenc színészem, Oscar Isaac alakít, komoly szerepet és játékidőt kap benne, de a kilencedik epizódtól kezdődően minőségzuhanásba kezdett a Star Wars franchise. Ezt a zuhanást némileg megállította nálam az Andor streamingsorozat első évadja (mely tűrhető, sőt kifejezetten jó lett), de aztán folytatódott a lejtmenet a további sorozatokkal. A lejtő alja kétségtelenül Az akolitus, mely a leggyengébb valaha készített SW-produkció. Egyértelműen nézhetetlen, én három epizód után abba is hagytam úgy, ahogy van. Nem tudom, feltámad-e valaha a franchise, de teljesen új alapokra kellene helyezni a dolgokat. Visszatérni a sikeres darabok szellemiségéhez, és valódi rendezőkkel leszerződni. Ha nem is lehet visszamenni a klasszikus részek stílusvilágához, de Az ébredő erő vagy a Rogue One, esetleg a Solo-film mintául szolgálhatna. Mert amerre most tart az egész, az tragédia.

A Mandalórihoz és az Andorhoz képest őrült gyenge Az akolitus, hiába harangozták be annyira, és hiába magasztalja fel a Rotten Tomatoes. Náluk most nem a paradicsom romlott meg, hanem a szemük, ha nem látják a visszaesést. Egyetértek azokkal az elemzésekkel, amelyek szerint a főbb karakterek elnagyoltak, azok pedig, akik alakítják őket (Amandla Stenberg és Lee Jung-jae) másod- és harmadvonalbeli színészek, szörnyű gyenge alakításokkal. Persze egyelőre csak két rész nézhető meg a Disney+-on, így még feljavulhat az egész a későbbiekben, csak az a baj, hogy a főszereplőkön már nem változtatnak. Két csillag sajnos, többet jelenleg nem ér.