Cápasrác és Lávalány kalandjai

Most se változott, nyilván látom a gyenge CGI-t, de basszus, annyira egyedi világot tár elénk, hogy nem tudok rá haragudni.

Robert Rodrigurez ismét gyerekfilm készitésére adta a fejét a Kémkölykök trilógia anyagi sikere után, de nem tudott attól a stílustól elszakadni és bár a történet és a szereplők merőben mások, de az az érzésem támadt a film nézése közben, mintha megint a Kémkölyköket nézném. A Kémkölykökkel (bár nem tartom jó filmeknek őket) igazán egyedi trilógiát hozott össze, s ebbe az egyediségbe skatulyázta (vagy inkább sablonozta) be magát. A film egyébiránt rossz történettel, rossz karakterekkel, gyenge effektekkel és béna összképpel rendelkezik, felesleges belefogni, leginkább egy logikátlan álomra tudnám hasonlítani, amit az ember ébredés után már csak foszlányosan tud összerakni. Nagyjából ezt az érzés váltja ki a film, ráadásul a cselekmény is olyan, mintha egy alsós kisiskolás írta volna.

Szörnyen rossz film. Gagyi, sémás és rendkívül unalmas. A látványra akartak volna menni nagyon de sokszor még az sem igen jött össze. Némely számítógépes játéknak jobb volt a grafikája abban az időben mint ennek a filmnek. Taylor Lautner még nagyon fiatal volt itt, de ő se lendített túl sokat a film színvonalán.

Oooo..nem mondhatnám hogy átlagos film, mert nem az. Rossz film, gagyi effektekkel, olyan mintha a rendező bedrogozva találta volna ki az egészet, vagy csak rossz napja volt szegénynek..:D