Robert Rodrigurez ismét gyerekfilm készitésére adta a fejét a Kémkölykök trilógia anyagi sikere után, de nem tudott attól a stílustól elszakadni és bár a történet és a szereplők merőben mások, de az az érzésem támadt a film nézése közben, mintha megint a Kémkölyköket nézném.
A Kémkölykökkel (bár nem tartom jó filmeknek őket) igazán egyedi trilógiát hozott össze, s ebbe az egyediségbe skatulyázta (vagy inkább sablonozta) be magát.
A film egyébiránt rossz történettel, rossz karakterekkel, gyenge effektekkel és béna összképpel rendelkezik, felesleges belefogni, leginkább egy logikátlan álomra tudnám hasonlítani, amit az ember ébredés után már csak foszlányosan tud összerakni.
Nagyjából ezt az érzés váltja ki a film, ráadásul a cselekmény is olyan, mintha egy alsós kisiskolás írta volna.
Robert Rodrigurez ismét gyerekfilm készitésére adta a fejét a Kémkölykök trilógia anyagi sikere után, de nem tudott attól a stílustól elszakadni és bár a történet és a szereplők merőben mások, de az az érzésem támadt a film nézése közben, mintha megint a Kémkölyköket nézném. A Kémkölykökkel (bár nem tartom jó filmeknek őket) igazán egyedi trilógiát hozott össze, s ebbe az egyediségbe skatulyázta (vagy inkább sablonozta) be magát. A film egyébiránt rossz történettel, rossz karakterekkel, gyenge effektekkel és béna összképpel rendelkezik, felesleges belefogni, leginkább egy logikátlan álomra tudnám hasonlítani, amit az ember ébredés után már csak foszlányosan tud összerakni. Nagyjából ezt az érzés váltja ki a film, ráadásul a cselekmény is olyan, mintha egy alsós kisiskolás írta volna.