Floridai álom (2017)

Őszintén megvallva, nekem annyira nem tetszett ez a film. Kissé unalmasnak találtam, és valahogy nem kötötte le a figyelmemet. Nagyszerű film lehetett volna, de a zenék se olyanok voltak amiket szívesen hallgatnék. Nem volt szörnyen rossz, azért nézhető volt, de számomra csak egyszer nézős.

Egy hozzászólásban olvasom, hogy „habkönnyű mozi”. Mindent lehet írni róla, de ez a jelző abszolút nem illik Sean Baker rendhagyó filmjére. Kezdjük azzal, hogy nincs is hagyományos története, életképek összehányt halmaza, Disneyland, a szupergiccs amerikai álmot jelképező óriási mutatványos bódé közvetlen szomszédságában lévő, a társadalom legaljára került söpredék, azon belül a 6-7 éves gyerekek sehová sem vezető életéről. A gyerekek helyett helyesebb, ha ördögfiókákat írok, mert a viselkedésük ezt sugallja. Lassan ott tartok, hogy nem érdemes mostanában bemutatott filmet megnéznem, mert szinte biztos, hogy az agyondicsért, korszakalkotónak kikiáltott filmek – szerintem – a nézhetetlenség határán lavíroznak. Ezt is sokan az évtized legjobb filmjének tartják, szuperlatívuszokkal agyondicsért írások garmadája taglalja vélt értékeit, pedig számomra a bűnrossz kategória legaljához tartozik. Az ítészek szájukat nyalogatva élvezkednek, hogy lám Amerikában milyen viszonyok uralkodnak, de sajnos ilyen társadalmi körülményeket a világ minden földrészén és országában – még nálunk, Magyarországon is – tapasztalhatunk. A jövő tehetséges, leendő nagy színésznőjének kikiáltott Brooklynn Prince (kis eltéréssel nomen est omen, Brooklyn rosszhírű negyedére gondolok) vajon mitől olyan égbe kiáltó módon kvalitásos? Minden hasonló korú kiscsaj tudja így mórikálni magát. A filmbéli anyját meg nagyon nehéz drasztikus szavak nélkül jellemezni. Azt a férfit is, aki hajlandó egy ilyen nő(?)vel „viszonyt” folytatni, műtéti úton kellene megfosztani bizonyos testrészétől. Willem Dafoe alakítása is a mennyekbe lett dicsérve. Talán azért, mert ő az egyetlen szereplő, akiben még kis mértékben maradt az emberekre általában jellemző tulajdonság? Abban biztos vagyok, hogy az életemből az a két óra, amit a film megnézésére fordítottam, a létező leginkább elfecsérelt idő volt. Szerencsére Mr. Baker előző filmjét (Tangerine) nem láttam, mert a leírások elrémisztettek tőle, de ez az „álom” is egy életre elég volt a rendező munkásságából.

Erre is a magas pontok meg az ígéretesnek tűnő leírás vett rá, de messze alulmúlta az elvárásokat. Szó se róla, nézhető, vannak jó pillanatai, de a kiemelkedőtől minden szempontból messze van. Erős potenciál van a témában, hogy egy jó történetet lehessen köré keríteni, de ez sajnos kimaradt. A laza szerkezetű snittek inkább csak a nyári szünet élethelyzetét próbálják átadni egy floridai motelben, mely az amerikai fényes turistaparadicsom árnyékában bújik meg. És ez annyira fontos elvileg, hogy még a címbe is be kellett tenni a helyszín megjelölést. Értjük az utalást, hogy semmi sem fenékig tejfel, ami túl szépnek tűnik, a mögött van egy sötét oldal is, de ez nem Florida sajátja. Vagyis nem csak Floridáé, ezt anélkül is tudhatjuk, ha nem jártunk még ott. A fényképezés és helyszínválasztás tényleg nem rossz, ilyen látványt máshol nehezen találunk. A szegényes történet kissé elcsépelt, lecsúszott fiatalok és az ő még fiatalabb gyerekeik, akiknek jó esélyük van rá, hogy ugyanolyan sorsa jussanak, mint a szülők. Ebből láthatunk apró epizódokat jó másfél órán át, valamint Bobby (Willem Dafoe) meglehetősen elkeseredett próbálkozását, hogy a kaotikus viselkedést megrendszabályozza a motelban. Sajnos elég unalmasak ezek az epizódok, időnként van csak jó szöveg vagy érdekes színészi játék a főszereplő kislánytól. Dafoe sem alakít akkorát, mint ahogy beharangozták, de hát egy ilyen szerepben nem is van nagyon mit, úgy hiszem. A vége jól sikerült az előzményekhez képest, de a legutolsó jelenet borzasztó. Amolyan sokat markol, keveset fog záróképet kapunk. Szerintem nem volt épkézláb ötletük, így hát előrukkoltak valamivel, amibe bele lehet látni sok mindent.

A Floridai álom egy igazi, ízig-vérig amerikai szociográfia, ha úgy tetszik anti "american dream" mozi. A helyszínválasztás parádés. Mi szimbolizálhatná jobban a valóra vált amerikai álmot, mint a Disneylandek. Az, hogy a film története az ezek mellé felhúzott motelekben "csövező" lecsúszott emberek életét igyekszik megörökíteni, egyszerre fennkölt és velőig hatoló. Rendkívül jól passzol a narratívához a dokumentarista stílus, mintha csak bedobtak volna egy kamerát ezek a szerencsétlen emberek közé, hogy az forogjon, ők pedig semmi mást sem csinálnak, csak élik az életüket, próbálnak fennmaradni a víz felszínén. Ki így, ki úgy. Az ismeretlen gyerekszínészek (mert ők a történet igazi szereplői) valami egészen frenetikus természetességgel hozzák karaktereiket, általuk válik igazán hitelessé a story, elkerülvén azokat a buktatókat, melyek egy ilyen típusú történet esetleges hatásvadászatában, műmájerségében benne lehettek volna. De nagyon jók a "felnőtt" karakterek is, akikkel kiegészülve egy rendkívül szomorú, de mégis nagyon izgalmas mikroközösség élete bontakozik ki előttünk, nézők előtt. Nem könnyen befogadható élmény, de mivel nem minden bokorban terem hasonló alkotás, mindenképpen érdemes egy próbát tenni vele.

Egészen pazar dráma lett a Floridai álom. Sajnos a trailer nem igazán adja vissza azt, amit a film nyújtani tud, de azt mondom, ez a mozi balzsam az érző szívnek. Okés, ez így kicsit giccsesen hangzik, de nálam az ilyen minőség jelenti a filmezés lényegét. Persze, jó néha beülni egy szuperhősmozira, ami belepaszíroz a székbe, de az ilyen filmeknek, mint ez is, sokkal nagyobb közönségre lenne szüksége. Valahogy rá kéne bírni a fiatalabb generációt, hogy ismerkedjenek meg ezzel a stílussal is.