Floridai álom (2017)

Soha nem jártam Amerikában, így Floridában sem (sajnos), de azt gondolom, hogy ez a történet nem lehet egyedi, de nem csak ott hanem bárhol a világon. Turistaként az ember nem fut bele általában ilyen sorsokba, de a hétköznapokba is képesek az emberek átsiklani a problémák felett. Ez a film felhívja a figyelmet a problémára és azt gondolom, hogy ez egy nagyon komoly társadalom kritika amit a film megfogalmaz.

Erre is a magas pontok meg az ígéretesnek tűnő leírás vett rá, de messze alulmúlta az elvárásokat. Szó se róla, nézhető, vannak jó pillanatai, de a kiemelkedőtől minden szempontból messze van. Erős potenciál van a témában, hogy egy jó történetet lehessen köré keríteni, de ez sajnos kimaradt. A laza szerkezetű snittek inkább csak a nyári szünet élethelyzetét próbálják átadni egy floridai motelben, mely az amerikai fényes turistaparadicsom árnyékában bújik meg. És ez annyira fontos elvileg, hogy még a címbe is be kellett tenni a helyszín megjelölést. Értjük az utalást, hogy semmi sem fenékig tejfel, ami túl szépnek tűnik, a mögött van egy sötét oldal is, de ez nem Florida sajátja. Vagyis nem csak Floridáé, ezt anélkül is tudhatjuk, ha nem jártunk még ott. A fényképezés és helyszínválasztás tényleg nem rossz, ilyen látványt máshol nehezen találunk. A szegényes történet kissé elcsépelt, lecsúszott fiatalok és az ő még fiatalabb gyerekeik, akiknek jó esélyük van rá, hogy ugyanolyan sorsa jussanak, mint a szülők. Ebből láthatunk apró epizódokat jó másfél órán át, valamint Bobby (Willem Dafoe) meglehetősen elkeseredett próbálkozását, hogy a kaotikus viselkedést megrendszabályozza a motelban. Sajnos elég unalmasak ezek az epizódok, időnként van csak jó szöveg vagy érdekes színészi játék a főszereplő kislánytól. Dafoe sem alakít akkorát, mint ahogy beharangozták, de hát egy ilyen szerepben nem is van nagyon mit, úgy hiszem. A vége jól sikerült az előzményekhez képest, de a legutolsó jelenet borzasztó. Amolyan sokat markol, keveset fog záróképet kapunk. Szerintem nem volt épkézláb ötletük, így hát előrukkoltak valamivel, amibe bele lehet látni sok mindent.

Őszintén megvallva, nekem annyira nem tetszett ez a film. Kissé unalmasnak találtam, és valahogy nem kötötte le a figyelmemet. Nagyszerű film lehetett volna, de a zenék se olyanok voltak amiket szívesen hallgatnék. Nem volt szörnyen rossz, azért nézhető volt, de számomra csak egyszer nézős.

Egy hozzászólásban olvasom, hogy „habkönnyű mozi”. Mindent lehet írni róla, de ez a jelző abszolút nem illik Sean Baker rendhagyó filmjére. Kezdjük azzal, hogy nincs is hagyományos története, életképek összehányt halmaza, Disneyland, a szupergiccs amerikai álmot jelképező óriási mutatványos bódé közvetlen szomszédságában lévő, a társadalom legaljára került söpredék, azon belül a 6-7 éves gyerekek sehová sem vezető életéről. A gyerekek helyett helyesebb, ha ördögfiókákat írok, mert a viselkedésük ezt sugallja. Lassan ott tartok, hogy nem érdemes mostanában bemutatott filmet megnéznem, mert szinte biztos, hogy az agyondicsért, korszakalkotónak kikiáltott filmek – szerintem – a nézhetetlenség h... több»

Nem semmi kis film lett, szerintem bőven állíthatom, hogy nagyon nincs rá panasz. Itt nem tudnék negatívat említeni mert az egész film úgy volt rendben, ahogy kitalálták. Lélegzetelállító jelenetek és történet jellemzi a filmet ami teljesen leköti a nézőt.