Floridai álom

Őszintén megvallva, nekem annyira nem tetszett ez a film. Kissé unalmasnak találtam, és valahogy nem kötötte le a figyelmemet. Nagyszerű film lehetett volna, de a zenék se olyanok voltak amiket szívesen hallgatnék. Nem volt szörnyen rossz, azért nézhető volt, de számomra csak egyszer nézős.

Egy hozzászólásban olvasom, hogy „habkönnyű mozi”. Mindent lehet írni róla, de ez a jelző abszolút nem illik Sean Baker rendhagyó filmjére. Kezdjük azzal, hogy nincs is hagyományos története, életképek összehányt halmaza, Disneyland, a szupergiccs amerikai álmot jelképező óriási mutatványos bódé közvetlen szomszédságában lévő, a társadalom legaljára került söpredék, azon belül a 6-7 éves gyerekek sehová sem vezető életéről. A gyerekek helyett helyesebb, ha ördögfiókákat írok, mert a viselkedésük ezt sugallja. Lassan ott tartok, hogy nem érdemes mostanában bemutatott filmet megnéznem, mert szinte biztos, hogy az agyondicsért, korszakalkotónak kikiáltott filmek – szerintem – a nézhetetlenség határán lavíroznak. Ezt is sokan az évtized legjobb filmjének tartják, szuperlatívuszokkal agyondicsért írások garmadája taglalja vélt értékeit, pedig számomra a bűnrossz kategória legaljához tartozik. Az ítészek szájukat nyalogatva élvezkednek, hogy lám Amerikában milyen viszonyok uralkodnak, de sajnos ilyen társadalmi körülményeket a világ minden földrészén és országában – még nálunk, Magyarországon is – tapasztalhatunk. A jövő tehetséges, leendő nagy színésznőjének kikiáltott Brooklynn Prince (kis eltéréssel nomen est omen, Brooklyn rosszhírű negyedére gondolok) vajon mitől olyan égbe kiáltó módon kvalitásos? Minden hasonló korú kiscsaj tudja így mórikálni magát. A filmbéli anyját meg nagyon nehéz drasztikus szavak nélkül jellemezni. Azt a férfit is, aki hajlandó egy ilyen nő(?)vel „viszonyt” folytatni, műtéti úton kellene megfosztani bizonyos testrészétől. Willem Dafoe alakítása is a mennyekbe lett dicsérve. Talán azért, mert ő az egyetlen szereplő, akiben még kis mértékben maradt az emberekre általában jellemző tulajdonság? Abban biztos vagyok, hogy az életemből az a két óra, amit a film megnézésére fordítottam, a létező leginkább elfecsérelt idő volt. Szerencsére Mr. Baker előző filmjét (Tangerine) nem láttam, mert a leírások elrémisztettek tőle, de ez az „álom” is egy életre elég volt a rendező munkásságából.

Nem semmi kis film lett, szerintem bőven állíthatom, hogy nagyon nincs rá panasz. Itt nem tudnék negatívat említeni mert az egész film úgy volt rendben, ahogy kitalálták. Lélegzetelállító jelenetek és történet jellemzi a filmet ami teljesen leköti a nézőt.

Willem Dafoe ebben a szerepben nekem valahogy nagyon furcsának tűnt. Nem azt mondom, hogy elveszett volna a karakterében, de a tőle megszokott markáns alakításoktól eltérően most valami egészen mást hozott, ami abszolút frissé tette a filmet.

Egészen pazar dráma lett a Floridai álom. Sajnos a trailer nem igazán adja vissza azt, amit a film nyújtani tud, de azt mondom, ez a mozi balzsam az érző szívnek. Okés, ez így kicsit giccsesen hangzik, de nálam az ilyen minőség jelenti a filmezés lényegét. Persze, jó néha beülni egy szuperhősmozira, ami belepaszíroz a székbe, de az ilyen filmeknek, mint ez is, sokkal nagyobb közönségre lenne szüksége. Valahogy rá kéne bírni a fiatalabb generációt, hogy ismerkedjenek meg ezzel a stílussal is.