Egy komment alapján, amelyik zseniálisra értékelte én is megnéztem. Annyit leszűrhetek, hogy az illető véleményét soha máskor ne vegyem figyelembe. Bivalyerős jóindulattal is csak közepesre értékelem, mert a film teljesen irreális, nélkülöz minden él... Többetszerűséget. Kezdve azon, hogy miért pont tíz év elteltével küldik a profi bérgyilkost az áruló Parker (Terence Stamp – emlékezetes alakítása 1968-ból Pasolini Teorémájában) nyomába? Jó, elfogadom, hogy csak ennyi idő alatt sikerült kinyomozni, hogy Spanyolországban él. A bérgyilkos Braddock (John Hurt) viselkedését csak paródiaként tudom értékelni, savanyú, mint a káposzta, szótlan, mint egy karthauzi szerzetes és kegyetlen, mint a Végzet. Myron, a lóti-futi segédje (Tim Roth hirtelenszőkén) eléggé retardált figura, nem valószínű, hogy csekély értelmi képességével ilyen „munkakörben” alkalmazzák. Vontatott történetvezetés, a 98 perces játékidő a duplájának tűnik. Utoljára még egy mondat a zenéről, illetve Paco de Lucia pöntyögéséről: tudom, hogy a világ egyik leghíresebb gitárvirtuóza, akik szeretik nyugodtan hallgassák éjjel-nappal, de számomra a filmben hallható tevékenysége roppant módon idegesített. Belátom – sok egyéb mellett – nem értek a zene ezen ágához sem, de azért nem kötöm fel magam.
The Hit
