Az utolsó szó

A téma felkeltette az érdeklődésemet, a sorozat pedig kellemes meglepetés volt. Ez a mozi nem való mindenkinek, hiszen a halál és a gyász természetesen nem könnyű téma, elkerülhetetlenül erős érzelmekhez vezethet. Lehet, hogy egyes nézők teljesen jár... Többatlanok ezekben a témákban, de gondolom a többséget megérinti, érzéseket, emlékeket vagy félelmeket válthat ki. Ez a sorozat humorosabb módon mer közelíteni ezekhez a szomorú történetekhez, kérdés azonban, hogy sikeres-e ez a megközelítés. Mindenesetre a főszereplő – Anke Engelke – varázslatos alakításával mindent megtesz ezért. A színésznő egyedül viszi a vállán a sorozatot, de a többi karakter is remekül aládolgozik. Műfaja valahol a dráma és a vígjáték között mozog, egy mókás keverék, én leginkább a komédiához sorolnám. Az utolsó szó egy olyan alkotás, amely a téma morbiditása ellenére megszállottan próbálja lazítani a halál és a gyász nehéz napjait, és lényegében a normális életről szól. Olyan németesen, mert a német produkcióknak is megvan a sajátos ízvilága, és vagy szereted őket, vagy utálod. Filmnézés közben egy-két könnycsepp elszabadulhat, de gyakran lehet mosolyogni is. A megható sorozat nyíltan és őszintén mutatja be, milyenek lehetnek az emberek anélkül, hogy bármit is megszépítenének az életükről.

Furcsán morbid, de viccesen kedves sorozat az újrakezdsről és a talpraállásról.

Kicsit hasonlít az Áfter Life-hoz, csak itt a nő marad egyedül, és bár teljesen máshogy kezeli a gyászt, érdekes, hogy sok pontban hasonló megoldásra jut.

A témája ellenére egy kifejezetten szórakoztató sorozat, amiben sok nem várt dolog történik. Ha engem meg tud lepni, szeirntem mást is, úgyhogy érdemes megnézni.