Az enyhén szólva is excentrikus viselkedésű sokoldalú színészegyéniséget parádésan állította a nézők elé az ausztrál születésű Oscar-díjas Geoffrey Rush. A „Ragyogj!” óta tudom, hogy milyen tehetséges, de a logopédus szerepében is kiváló volt a „Kirá... Többly beszédé”-ből. Sellersről a legtöbb nézőnek a Rózsaszín Párduc ügyefogyott Clouseau felügyelője jut az eszébe, de nekem az „Estély habfürdő”-vel a csúcs, meg nagyon tetszett az „Isten hozta, Mr...” is. Őszintén szólva kissé csalódtam a bemutatott magánélete miatt, nem volt kimondottan egy kiegyensúlyozott személyiség. Erről legtöbbet Blake Edwards tudott volna mesélni, hiszen neki kellett sorozatban elviselnie a sztár rigolyáit. Szerencsére a néző csak a filmszalagra rögzített ragyogó alakításaival találkozhat, így mentesül a privát szféra idegőrlő különcségeitől. A film külön bónusza volt, hogy a második feleség, Britt Ekland, a svéd szexbomba szerepét az egyik kedvencem, a csodaszép Charlize Theron játszotta.
