A bálna

A stáblista végén is még egy kicsit ül az ember a székben elgondolkodva. A színészek zseniálisak, a fényképezés is első osztályú. Az érzelmekre hat, sőt meglehetősen arra is játszik rá. Sikerült neki. Az utolsó 10 percet fátyolos tekintettel néztük. Nem tökéletes dráma, de közel van hozzá. Bravo.

Hű... A Mother! óta elfelejtettem, milyen az Aronofsky élmény, amikor csak hosszasan bambulni tudsz a film után. A stáblista legördült, már majdnem a parkolóban voltunk, amikor először egymáshoz szóltunk a feleségemmel. Lehengerlően jó alakítás, a fi... Többlm és a sztori is kiváló, viszont soha többé nem akarom látni. Az összes karakter végtelenül sérült, az egész játékidő alatt egyfajta klausztrofób érzésünk volt, mintha mi sem tudnánk mozogni. Rettentő nyomasztó, szomorú, elkeserítő darab. Az utolsó pár perc viszont óriási katarzis a maga módján.

Az öt tehetséges színész és a parádés forgatókönyv végig fenntartotta az érdeklődésemet, pedig a film majdnem két órás, és hát valljuk be, helyenként átlátszóan hatásvadász.

Tudom, hogy sokaknak bejött ez a film, de nekem nem tetszett. Talán nekem nem jött át a mondanivalója. Nekem azt üzente a film, hogy egy életét elszúrt ember, aki a lányával és a feleségével sem jött ki soha, elhízott, mint egy bálna, és szinte végig... Több sajnáltatja magát. Van mondanivalója, de ez mindenkinek más, tudom. Én nekem nem jött be. Tudom, ez szubjektív.

Az alcím lehetne A pankrátor vs. A bálna. Az Aronofsky filmek köztudottan nem a legkönnyebb vasárnap délutáni mozik. Nyomasztó a végkifejletet „várva”, de azért nem mentünk el a Rekviem egy álomértig. Ezt pozitívumként fogom fel, mert így többször is nézhető. Na, az nem nézhető többször, oly nyomasztó, oly hangulatú, hogy egyszer is elég. No de alcím. Nekem A bálna kicsit hatásvadászabb, kicsit mesterkéltebb, ám ettől lett populárisabb is. Ha pedig így tekintem, és mindent a maga helyén kezelek, akkor az állás egyenlő.

Nem fér kétség ahhoz, hogy Fraser karrierje legjobb alakítását hozza ebben a filmben, így minden eddigi elismerés, amit ezért a szerepért kapott, nagyon megérdemelt volt. A történet nemkülönben izgalmas és nem is mondanám szokványosnak. Rendkívül szívhez szóló is persze elgondolkodtató.

Túlságosan vártam már ezt a filmet és túl sok reményt is fűztem hozzá. Nem szeretném lehúzni, egy mély drámát kaptunk, de én annyira nem estem hanyatt tőle. Valahogy a történet kerekedhetett volna máshogyan, Brendon is jól hozza a rá bízott szerepét, viszont nekem a lánya, Sadie Sink játéka jobban tetszett.

Ajánlani tudom, ha szereted a drámát, viszont én nem igazán találtam vígjátékot benne magamnak, azt a besorolást igazán nem értem.

Azt hiszem, ez egy remek példája annak, hogy kell manapság egy komédiát fimre adaptálni. Ritka az ilyesmi, és általában már csak a színázban működik, de Darren Aronofsky új életet lehelet a műfajba.