Hmmm... Fraser parádés és hiteles alakítása olyan sebet ejt az emberben (bennem mindenképp), amit nem lehet nem megkönnyezni. Megrendítő és egyben nagyon elgondolkodtató történet a test, a lélek és érzelmek együtthatójáról. Valószínűleg egy darabig még biztosan a hatása alatt leszek ennek az eseményhorizontnak!!!
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
A bánat és a bűntudat mély sebeitől szenvedő Charlie (Brendan Fraser) egy krónikus elhízással élő online oktató. A klausztrofóbiás, dohos lakásába bezárkózott, önpusztító férfinak rengeteg ideje van, hogy a múltján, az apaságán, a megbékélésen és a k... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Brendan Fraser felemelkedése, majd hanyatlása egy fájdalmas életútat rajzol ki, mely során szakmai válságból , az egészségügyi problémákból, a magánéleti krízisből és anyagi gondokból hosszú út vezetet az elsöprő erejű visszatérésig. A bálna pedig... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Túl gyakran nem járok moziba, mert viszonylag ritkán adnak az én ízlésemnek tetsző filmet, de nagyon örülök, hogy erre elmentem. Már az első képkockáktól gombóc nőtt a torkomban, és olyan erős érzelmi hatást gyakorolt rám, amitől teljesen még azóta s... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Meglepően vicces dráma volt. Fraser fullba nyomta, de ennek ellenére megkapja a díjat szerintem. Már csak azért is, mert a bizottság szép sztorit ír így az élettel karöltve. Bejött a 4:3-as képarány és a fényképezés is, mondjuk, mikor úgy zabált, min... Teljes kritika
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Darren Aronofsky filmjei sosem voltak könnyen emészthetőek, az azonos című színdarabból készült Bálna azonban mindamellett, hogy egy haldokló ember kőkemény drámája, feszegeti a vallás és a homoszexualitás kérdéskörét, illetve kapcsolatát, de nem kerüli meg a felelősségvállalás témakörét sem, miközben mindezeket a szálakat úgy fonja egybe finoman, hogy a végére tartogatott katarzis egy olyan tanmesét bont ki a feltétel nélküli szeretetről, hogy az embernek belesajdul a szíve és potyognak a könnyei. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, akkor a tanulság az, hogy nem mindenki jó, aki szép, és nem mindenki szép, aki jó. Az alakítások roppant erősek, ám egyértelműen Brendan Fraser viszi a pálmát, hiszen a testprotézis és a maszk miatt szinte csak a szemeire és a gesztikulációra hagyatkozhatott, ennek ellenére valami elképesztő, amit Charlie szerepében művel. Rendkívül nyomasztó és frusztráló az alaphangulat, és mégis, mire az érzelmi hullámvasút végére érünk, valami olyan élménnyel leszünk gazdagabbak, amire tényleg csak igazán kevés film képes.
1990 óta baromi sok év eltelt, jó volt A múmia, (?) sztár lett, mi meg megvénültünk vele együtt. Felemelkedés? 30 év után dobni egy valamirevaló mozit nem nagy felemelkedés. Természetesen nem nővel csalta meg a nejét a sztárunk a filmben. :) A film végére hiányoltam, hogy nem derül ki róla, hogy valójában már levágták a nudliját,és már nem pasi. Megpróbálja a mozi megszerettetni a fajunk hulladékát, akik másokra erőltetik magukat, a fájdalmukat, és mártírt próbálnak magukból gyártani, pedig abszolút nem azok. Nekem nem jött át semmi, sajnálom, egy propagandafilm ez is, túlreklámozva és egekig emelve a semmit.
Aronofsky egyértelműen a szívszaggató drámák és a még annál is lélekölőbb befejezések nagymestere. Fraser karakteréről egyből a Rekviem egy álomért öregasszonya jutott eszembe, csak míg utóbbit a piros ruhába való lefogyás teszi tönkre, előbbit a mér... Teljes kritika
A Whale főszereplője utolsó napjait mutatja be rengeteg érzelemmel és feszültséggel. A túlsúlyos Charlie sorsa, világképe és múltja elevenedik fel a filmben, ahogy megpróbál kapcsolódni különféle emberekhez, ahogy keresi a jót másokban, vagy ahogy a saját traumáját feldolgozza. Mindezt Aronofsky hihetetlen drámaian kezeli, egy olyan filmélményt adva, ami után egy ideig csöndben nézed a képernyőt.
Nem tudtam kapcsolódni a főszereplőhöz. Attól függetlenül tisztességesen megcsinált kamaradarab, valamennyi csillag jár érte.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Sokáig nem tudtam megfogalmazni, hogy igazából tetszett-e a film vagy mégsem, mert helyenként nagyon erősnek éreztem, máshol pedig kissé felületesnek. A film nem mozgat sok szereplőt, amely jó lehetett volna arra, hogy jobban bemutassák őket és mélyebb karaktereket kapjunk. Ennek ellenére az volt az érzésem, hogy egy-két szereplőnél ez működött, másoknál már kevésbé. A film játékideje alatt szűk egy hét telik el, amely nem tűnik soknak, mégis sok dolog történik alatta. A főszereplő kamaszlánya visszatér, hogy rázúdítsa gyűlöletét, egy hittérítő megjelenik nála, viszontláthatjuk a volt feleségét és beleláthatunk az ápolója és a férfi közti kapcsolatba is is. Itt is működik néhány sztorivonal, máskor pedig a túlságosan a szánkba rágva éreztem a dolgokat. A filmben megjelenik még a vallás, az öngyilkosság, a másság és természetesen a brutális elhízás és következményei, valamint az apa-lánya kapcsolat. Sok téma egy két órás filmbe sűrítve, hol jobban, hol kevésbé jól bemutatva. A film végi katarzis hatásvadász, ami a moziban a székhez szegezte a nézőket, de második nézésre teljesen idegennek hatott ez a felemelkedés. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy rossz film volt, de azt a hype-ot, ami már hónapok óta a film körül van túlzónak érzem. Brendan Fraser ennek ellenére tényleg nagyot alakít, de azt gondolom, hogy mindent bevetettek azért, hogy nyerjenek legalább egy Oscart.
Vártam nagyon erre a filmre, és teljes mértékben hozta azt a nyomasztó melankóliát, amire számítottam. Brendan Fraser alakítása is szenzációs, és a rendezés is, a megható és keserves alaptörténetet gyönyörűen megjelenítették. Biztos, hogy többször is meg fogom nézni.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
