Kanadában egyre több mély mondanivalójú, jó minőségű dráma készül, ezek sorát gyarapítja az Amikor Dolly Parton volt a mamám is. Csak ajánlani tudom, kellemes másfél órás kikapcsolódást biztosít.
Kiváló hangulatú, a téma komolysága ellenére kissé bohókás dráma egy kamasz identitásválságáról. Nem a legjobb életszakaszra időzítették a szülei a nagy bejelentést, úgy tudom, már jó ideje az a szakmai irányelv, hogy a kezdetektől tudja az igazat ... Többa származásával kapcsolatban az örökbefogadott gyerek. Na de visszatérve a filmhez, a ki vagyok én kérdése mellett gyönyörűen ábrázolja a szülő-gyerek, anya-lánya kapcsolat hullámvölgyet is, emellett pedig egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat.
