Tore

Az új svéd sorozat nem könnyű néznivaló, hiszen egy gyásztörténetet nézünk, egy apa hirtelen elvesztését. Fokozott empátia kell egy ilyen téma kellő megértéséhez, hiszen folyamatosan ellentmondásokba keveredhetünk saját nézetünkkel egy adott helyzet megítélésében. A dráma nagymértékben épít a néző intelligenciájára, hogy valóban megismerje és megértse „Tore” személyét – William Spetz nemcsak a főszereplője, de az írója is egy személyben a sorozatnak. Az emberek sokféleképpen kezelik szeretteik halálát, és bizony akad, aki kapkodó menekülésében egyáltalán nem foglalkozik vele. Ez a történet azt vizsgálja, hogyan tompítja a gyászát az a személy, aki vakmerőségbe bújva oltja élete fájdalmát. A sötét, olykor sötéten humoros dráma Tore segítség nélküli küzdelme, a legjobb baráthoz vezető út keresése. A mélyen gyászoló karakter helyett a főszereplő őszinte és hiteles alakítását láthatjuk. A végére Tore egy ismeretlen térbe kerül, ahol az identitás, vagy a nyílt melegség vállalása a feladata, de a bezártság helyett egyértelműen egy sebezhető emberré válik, aki már képes magával vinni bánatát.

A történet témája elég szívszorító, de a kivitelezés és főleg egy-két alakítás nagyon lehúzza az egész produkciót.