Torrente V: A kezdő tizenegy

Ismét Santiago Segura alpári, tabudöntögető sorozatának újabb fejezete, amelyben Torrente börtönből szabadulva egy kaszinórablást szervez egy alternatív, jövőbeli Spanyolországban. A film stílusa marad a jól ismert prosztó, önironikus és parodisztiku... Többs közegben, bár már érezhetően fáradtabb, és a poénok jelentős része önismétlő vagy elnagyolt, az akció jelenetek is inkább a hollywoodi heist-movie sablonokat másolják. A cselekmény egy nagy csapatépítő rabláson keresztül halad, de a helyzetek előre láthatóak, a karakterek közt Torrente még mindig groteszk, a régi arcok is visszatérnek, ám a friss ötletek háttérbe szorulnak – Alec Baldwin cameója inkább marketingfogás, mint valódi filmes érték. Segura színészi játéka rutinból hozza a főszereplő figurát, de a mellékszereplők, a magyar szinkron és a cameo-jelenetek is inkább emlékeztetők, mint erősen működő komikus elemek. A forgatókönyv az első tíz percben elsüti az ötletek nagy részét, a maradék időben már inkább elnyújtott, ötlettelen epizódokat látunk, rendezésileg sem érződik megújulás. Objektíven a sorozat utolsó darabja inkább pénzügyi, mint kreatív indítékból készült, szubjektíven is csak a leghűségesebb rajongóknak ajánlott, akik minden Torrente-gesztust elnéznek idoljuknak.

Eléggé megragadja a lényeget a film nem mondhatnám, hogy állati mert azért az nem az de mindenesetre nagyon tetszett. A karakterek pedig változatosak és érdekesek éppen ezért.

Torrente szokas szerint gusztustalan, arrogans es egy bunko paraszt. De ezert szeretjuk. Ebben a filmben mar egy kicsit sulytalan, egy olyan beszolas sincs az egesz filmben, amit utana rohogve idezne az ember.

Hanyatlik a sorozat, de Torrente miatt szereti, aki szereti, és ő még mindig ugyanolyan jó.