Csúfok

A Netflix legújabb tinédzser disztópiája, amely egy jövőbeni világban játszódik, ahol mindenkit tizenhat éves korában kötelező plasztikai műtét tesz "széppé", hogy megvalósuljon a társadalmi egyenlőség. A film sötét, kissé steril hangulatot áraszt, á... Többm látványvilága és effektrendszere sokszor elnagyolt, zavaróan gyenge és időnként nevetséges, ami jelentősen rontja az összhatást. A cselekmény sablonos kérdésekkel – egy lány lázadása a rendszer ellen, önazonosság, barátság, szabadság – foglalkozik, de a karakterek (különösen a főszereplő Tally) nehezen szerethetők, motivációik felszínesek, a színészi játék, főként Joey Kingé, pedig rutinszerű és modoros. A forgatókönyv túlságosan szájbarágós, párbeszédei gyengék, üzenete pedig nem fejlődik valódi társadalomkritikává, inkább csak a már ismert disztópikus sablonokat ismételgeti. Rendezésében sem tud egyéni vizuális világot teremteni, inkább "iparosmunkának" hat, amelyben a felvetett gondolatok nem kapnak elég mélységet, és az adaptáció a YA-regények hullámverésén utazva jóval a műfaj nagy sikerei után kullog. Objektíven nézve technikailag korrekt, de sablonos, önismétlő, szubjektíven pedig csak a legkevésbé igényes young adult rajongóknak nyújthat rövid távú szórakozást – mindenki más számára csalódás lesz. A célközönség főként tinik, akik szeretik a könnyen emészthető, látványos, de tartalmatlan utópiákat.

A KFT: Elizabet című száma jutott eszembe a szépségről és csúnyaságról. Miért kell minden szépnek egyben butának is lennie? A filmből ezt sosem tudjuk meg, de azt igen, hogy mindenki arra vágyik. A film szépen bontja ki magát. Eljutunk a béna pattaná... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

2016 hívott, hogy visszakéri a tini-disztópiáját. Az Uglies megjött, és fontos kérdéseket boncolgat olyan felszínesen, mint egy Instagram-idézet a naplementéről. Hasonlóan az összes többi YA-sztorihoz, itt is a társadalom jövője a tét, mely természet... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A szépségért fizetned kell, márpedig ebben a filmben a szabad akaratoddal. Mi értelme van egy olyan világnak, ahol mindenki ugyanolyan szép, minden este buliznak, és gyakorlatilag nem csinálnak semmit? Kissé Déjá vu érzésem volt, mintha láttam volna ... Többmár hasonló sztorit. Ja, várj, tényleg, ott volt a Beavatott, ami bár csúfosan megbukott, be sem tudták fejezni, de még így is jobb volt, mint ez a katyvasz! Már ott érdekes a történet, amikor a nagy plasztikázást egy kapszulában állva, füsttel végzik el, és mindenkinek arany szeme lesz, mert az a legszebb. A film eleje inkább egy elhúzódó kalandfilm, két tini léggördeszkázik, de annyira bugyután van kivitelezve a képvilág, hogy megfordul a fejünkben, hogy talán a jeleneteket is tini gyakornokok csinálták. Persze a főhősünk itt is különleges, egyedül végig tudja csinálni a "kalandpályát", hogy megtalálja Füstöst (valószínűleg az ilyen neveket is tinik adták), ami annyira el van rejtve, hogy a hiperszuper, modern repülőkkel a szépek nem találják meg. Szóval ezer sebből vérzik a történet, választ semmire sem kapunk, és még csak be sincs fejezve, hanem elvágták az egészet egy jelenettel.

Mivel az újév hajnalán sikerült lelépnünk a világ másik felébe, másfél hete nem láttam filmet, hacsak azt nem számolom, hogy a repülőn újranéztem egy klasszikust, kár, hogy nem emlékszem, mi volt az. Már nagyon nem voltam válogatós, amikor az életem ... Teljes kritika

Ha láttad Az éhezők viadala-, meg A beavatott-filmeket (sorozatokat, trilógiákat, akármiket), akkor ezt is láttad. Emlékeim szerint talán A beavatottból bírtam nézni több mint egy részt... ezt 20 perc után tekergetni kezdtem, 40 percnél kikapcs. Értéktelen alkotás.

Nem is tudom, hogy miért néztem meg a filmet. Nem kellett volna időt pazarolni rá. Tiniknek ajánlott maximum.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Mondjuk 14-16 éves fejjel teljesen boldog lettem volna ezzel a filmmel, de sajnos nem annyi vagyok. Az alaptörténet még akár jó is lehetett volna, de akkora blődségek pattantak néha a cselekménybe (édesapa halála után játszi könnyed jópofizás wtf...)... Több, hogy hunyorítanom kellett, hogy ne kapcsoljam inkább ki az egészet a francba. Szóval a tini gyereked ha nézni akarja, nézze, de ha felnőtt vagy, ne bosszantsd magad vele.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A látványvilág lenyűgöző. Scott Westerfeld regényét, mely a film alapjául szolgált, nem olvastam. Összehasonlítási alap nélkül is komoly hullámvölgyeket éltem meg. Talán ez az első film, ami igazán szíven ütött, és mély szomorúsággal töltött el a Föl... Teljes kritika

Kérdem én: miért is csúfok az igazi emberek?!! Itt a probléma nyitja... a mai amúgy is elcseszett világot még inkább arra ösztökélni, hogy „plasztikáztass”, és ne fogadd el önmagad és másokat. Folyamat önostorozz, sanyargass, szenvedj, nézz le másoka... Többt, köpködj rá, fikázd, bántsd, taszítsd ki... és még sorolhatnánk. Itt csak „füstösben” van body positivity... A film bizonyos mértékben jellemzi ezt a *ar világot, de amúgy egy eszement nagy baromság, és logikátlan elgondolásokba zárt jelenetek, történések tömkelege.

Vannak olyan filmek, melyek megtekintését meg kell szakítani szégyenszünetekkel. Amikor néhány percre megnyomom azt a bizonyos Pause gombot, és kimegyek a konyhába egy kávét főzni, vagy az erkélyre nézelődni, vagy egyszerűen csak szusszanni egy kicsi... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egy menetrend szerinti tini disztópia, aminek egyetlen erénye, hogy egy darab értékelhető gondolat van benne. Sajnos ezt a gondolatot nem sikerült megfelelően kibontani, sem pedig árnyalni. A gondolat: a világ megmentésének ára a szabad akarat elvesz... Többtése és, ha már le kell mondani a szabad akaratról, akkor legalább legyen mindenki „szép”. Vagyis: mit volnál hajlandó feláldozni a világ megmentéséért/mit adnál meg a szépségért? A probléma, hogy senki nem tudja, mit is áldoz be a szépségért... Akik pedig tudják, és elmenekülnek a nomád hippi kolóniára, azoknak sincs igazán alternatívája a „világ megmentésére”. Megint próbálják fantáziadús új neveken nevezni a letűnt nemzedéket (surprise: nem sikerül), ezúttal „a rozsdások” azok, akik tönkretették a Földet. A „csúfok” igazából nem is csúfok, kivéve talán a főszereplőnket, akinek arcarányai nem kifejezetten a szépséget juttatják eszünkbe, de megint csak: a szépség relatív, szóval... Mindenképp vicces azért, hogy amikor a műtetlen „csúfok” közé kerül a főhős, akkor persze ott találkozik az egész film legjobbképű kamaszával. És az állandó kérdésem: miért adnak filmeket Joey Kingnek, aki nem tud játszani...?

Maga az elképzelés nem rossz, de nem sikerült jól vászonra vinni. Kicsit bugyuta alkotás lett.

Ez, sajnos, végtelenül gyengére sikeredett.