A Netflix legújabb tinédzser disztópiája, amely egy jövőbeni világban játszódik, ahol mindenkit tizenhat éves korában kötelező plasztikai műtét tesz "széppé", hogy megvalósuljon a társadalmi egyenlőség. A film sötét, kissé steril hangulatot áraszt, ám látványvilága és effektrendszere sokszor elnagyolt, zavaróan gyenge és időnként nevetséges, ami jelentősen rontja az összhatást. A cselekmény sablonos kérdésekkel – egy lány lázadása a rendszer ellen, önazonosság, barátság, szabadság – foglalkozik, de a karakterek (különösen a főszereplő Tally) nehezen szerethetők, motivációik felszínesek, a színészi játék, főként Joey Kingé, pedig rutinszerű és modoros. A forgatókönyv túlságosan szájbarágós, párbeszédei gyengék, üzenete pedig nem fejlődik valódi társadalomkritikává, inkább csak a már ismert disztópikus sablonokat ismételgeti. Rendezésében sem tud egyéni vizuális világot teremteni, inkább "iparosmunkának" hat, amelyben a felvetett gondolatok nem kapnak elég mélységet, és az adaptáció a YA-regények hullámverésén utazva jóval a műfaj nagy sikerei után kullog. Objektíven nézve technikailag korrekt, de sablonos, önismétlő, szubjektíven pedig csak a legkevésbé igényes young adult rajongóknak nyújthat rövid távú szórakozást – mindenki más számára csalódás lesz. A célközönség főként tinik, akik szeretik a könnyen emészthető, látványos, de tartalmatlan utópiákat.
A Netflix legújabb tinédzser disztópiája, amely egy jövőbeni világban játszódik, ahol mindenkit tizenhat éves korában kötelező plasztikai műtét tesz "széppé", hogy megvalósuljon a társadalmi egyenlőség. A film sötét, kissé steril hangulatot áraszt, ám látványvilága és effektrendszere sokszor elnagyolt, zavaróan gyenge és időnként nevetséges, ami jelentősen rontja az összhatást. A cselekmény sablonos kérdésekkel – egy lány lázadása a rendszer ellen, önazonosság, barátság, szabadság – foglalkozik, de a karakterek (különösen a főszereplő Tally) nehezen szerethetők, motivációik felszínesek, a színészi játék, főként Joey Kingé, pedig rutinszerű és modoros. A forgatókönyv túlságosan szájbarágós, párbeszédei gyengék, üzenete pedig nem fejlődik valódi társadalomkritikává, inkább csak a már ismert disztópikus sablonokat ismételgeti. Rendezésében sem tud egyéni vizuális világot teremteni, inkább "iparosmunkának" hat, amelyben a felvetett gondolatok nem kapnak elég mélységet, és az adaptáció a YA-regények hullámverésén utazva jóval a műfaj nagy sikerei után kullog. Objektíven nézve technikailag korrekt, de sablonos, önismétlő, szubjektíven pedig csak a legkevésbé igényes young adult rajongóknak nyújthat rövid távú szórakozást – mindenki más számára csalódás lesz. A célközönség főként tinik, akik szeretik a könnyen emészthető, látványos, de tartalmatlan utópiákat.