A remek adottságokkal rendelkező színész ígéretes pályáját jócskán megakasztotta a történelem: néhány kisebb alakítást és színházi főszerepet követően a második világháború, majd az egészen 1949-ig elhúzódó orosz hadifogság éveket vett el életéből.
Amikor végre hazatérhetett, szembesülnie kellett a ténnyel, hogy eleganciát sugárzó színészi alkata már nem álja meg a helyét az épp aktuális zsánerek között, így jó... Több
A remek adottságokkal rendelkező színész ígéretes pályáját jócskán megakasztotta a történelem: néhány kisebb alakítást és színházi főszerepet követően a második világháború, majd az egészen 1949-ig elhúzódó orosz hadifogság éveket vett el életéből.
Amikor végre hazatérhetett, szembesülnie kellett a ténnyel, hogy eleganciát sugárzó színészi alkata már nem álja meg a helyét az épp aktuális zsánerek között, így jó pár évig be kellett érnie negatív epizódfigurák (mint az osztrák császár a Rákóczi hadnagya című filmben) megformálásával.
Első valóban jelentős filmes alakításai is ezek sorából váltak ki. 1957-ben megkapta első (és jószerével egyetlen) mozis szerepét, amikor eljátszhatta a két nő, a vidéki feleség és a városi kollegina között őrlődő oktatási szakembert a Csigalépcsőben.
Ezután újabb szünet következett, s csak a hatvanas évek közepétől, amikor Somogyvári színházi alakításaival a főváros egyik kedvencévé vált, szaporodtak meg a filmes és televíziós felkérések.
Az ügyes kezű, szellemes karikatúráiról is ismert Somogyvári a legtöbbet foglalkoztatott színészek egyike lett, erőt és férfias bájt egyesítő játéka a Thália, majd a Vígszínház színpadán is seregnyi filmszerepben kamatozott. Komoly és ironikus kémfilmekben (Fény a redőny mögött, 1965, illetve Fuss,hogy utolérjenek). Az elegánsan őszülő, ám még hatvan táján is ifjúan energikus színésszel pályafutása csúcsán végzett egy megdöbbentően gyors lefolyású betegség.
(erdei1999)
