Talán az új Jumanji az év legnagyobb meglepetése számomra. Abszolút pozitívan csalódtam benne, ugyanis a Robin Williams-féle film (főként a nagyszerű színész tragikus halála miatt) mára a klasszikusok sorába emelkedett, így nagyon könnyen lehetett volna elrontani is egy új filmmel a felépített mítoszt. Szerencsére azt leszámítva, hogy az alaptörténetben felfedezhető némi hasonlóság (és hát a cím kötelez) semmi köze nincs az eredeti műhöz. Ezzel a videojátékos hangulattal sikerült kellően eltávolítani a történetet Robin Williams kalandozásaitól, ami jót tett neki.
A humor abszolút a helyén volt, egyes jeleneteknél dőltem a nevetéstől. Például mikor Jack Black csajozási tippekre tanítja a bomba alakkal rendelkező akciócsajszit. Ha már Black-nél tartunk: szerintem szenzációsan hozta a benne rejtőző tini lányt a gesztusaival és a hangjával (bár szinkronosan láttuk, de Kálloy-Molnár Péterre nem volt panasz, mint általában). A többi karakter is nagyon rendben volt: Dwayne Johnson végre egy szimpatikus szerepben (a hivatalosan egyetlen gyengeséggel sem rendelkező karakterének nagyon jót tettek Spencer félelmei, aki képes egy mókustól is megijedni). A sütitől szétrobbanó Kevin Hart pedig a film végén kimondja a tanulságot (bizony nem gondoltam volna, hogy éppen az ő szájából hallhatom), amikor Dr. Bravestone-t bátorítja, aki azon aggódik, hogy már csak egy élete maradt…bizony a való életben is csupán egy élettel gazdálkodhatunk. A kalandok talán lehettek volna izgalmasabbak és változatosabbak, hisz az eredeti Jumanjiban volt minden a bajkeverő majmokon keresztül, az oroszlánokon át egészen a monszunig. Az új filmben azonban kissé gyorsan jutottunk el A-ból B-be, a feladatok is már-már túl egyszerűen oldódnak meg, s bár ebben a filmben is szerepet kap Van Pelt, ebben a verziójában azonban már nem tűnt olyan félelmetes antagonistának, mint a ’95-ös filmben. A film hibáit azonban ellensúlyozza a humora, amely remekül játszik rá a valóságbeli fiatalok és a választott avatarjaik közötti igen fajsúlyos ellentétre, de dicséret illeti a forgatókönyvet is, hogy egy percre sem éreztük azt, hogy az ebből fakadó viccelődés túl lenne tolva. Persze nem mehetett el a film szó nélkül Alan Parrish mellett sem, ám az őrá tett utalás sem lett túllihegve. A bemutató előtt archív felvételeken megidézett Robin Williams-ről szóltak a hírek, bizonyos, hogy ha ő életben marad, egy egészen más Jumanji folytatást kaptunk volna, de mivel nem így alakult, talán azzal is adóztak az emlékének a készítők, hogy nem egy elcsépelt történetet adtak a közönségnek, hanem egy szórakoztató popcorn mozit.
Ugyan nem kis félsz volt bennünk, hogy gyerekkorunk kedvelt családi mozija valami übergagyi feldolgozást kap, de szerencsére nem így történt: a 2017-es Jumanji pörgős, látványos, szórakoztató, s remek kikapcsolódást nyújt közel két órán keresztül.
82 Jumanji: Vár a dzsungel (2017)
akció | fantasy | kaland | vígjáték
A történelem nem ismétli magát, de néha újra próbálkozik. Négy középiskolás talál egy régi játék konzolt, amelyen egy olyan program fut, amiről még sosem hallottak: a... több»
Szereplők: Dwayne Johnson, Jack Black, Kevin Hart, Karen Gillan, Bobby Cannavale
