A nyitóképtől leesett az állam: a régi hongkongi bérház tetején kialakított, körben ablakos, virágos helyiség valami elképesztő volt. Örülök, hogy az első részhez hasonlóan ebben is sikerült teremteni egy szerény, de roppantmód autentikus környezetet. Persze az idillikus helyszín ez esetben is átalakul a cselekmény előrehaladtával és egy lehangoló, nyugati stílusú ringben találjuk magunkat.
Donnie Yen-t most is öröm volt nézni; hihetetlen, hogy mekkora béke és harmónia szállja meg az embert, akinek ilyen fokon az életét képezi a harcművészet. A testgyakorlás mellett, ugyanis ők rendszeresen meditálnak és ez teljesen átjárja a lelküket és szellemüket. Ismét ugyanazt láttam, amit az első részben, hogy Donnie a maga szerénységét, egyszerűségét, nemességét, alázatát és kitartását adta bele a produkcióba és pont emiatt annyira hiteles Yip Man mester megformálójaként. Vannak dolgok, amiket nem lehet megjátszani; gondolok itt pl. arra mikor szinte már kisfiús mosollyal az arcán fogadja az új tanítványokat és az őszinte öröm, ami süt róla, mikor átadhatja a tudását az ifjoncoknak. Hisz ahogy el is hangzik a filmben az ő szájából: "mindenki megöregszik, senki sem maradhat a legjobb mindörökké".
Donnie mellett mindenképp érdemes Sammo Hung alakítását illetve mozdulatait kiemelni. Atyaég, hogy ez a "pici, tömzsi" ember milyen intenzitással és szellemiséggel harcolt...remek teljesítményt nyújtott és biztosan lealázta volna a bokszolót, ha nem lett volna beteg.
Akárcsak az első részben itt is volt sztori, amire ügyesen fűzték fel a kung fu-s részeket. Így nem érezheti unalmasnak az sem, aki a harcművészetekért rajong és az sem, aki a történet drámai vonalát részesíti előnyben. Igen, dráma az itt is volt bőven. Olyan igazi "tükröt tartok eléd" alapú helyzetek sokaságával, mint korrupció, rendőri túlkapás, védelmi pénz és talán a leghangsúlyosabb a kelet-nyugat ellentét. Ebbe most nem mennék bele bővebben, mert regény lenne a vége, de annyi biztos, hogy filmnézés közben nem egyszer szégyelltem el magam a nyugati mentalitás miatt. Ugyanis a bokszoló, mint a nyugat megformálója valóságos szörnyetegként van ábrázolva...Szóval a társadalombírálat is felüti fejét a történetben, aztán mindenki döntse el melyikkel tud azonosulni.
Két dolgot tudnék említeni, ami nekem kevésbé tetszett vagy inkább furcsa volt. Az egyik szerintem komoly baklövés, hogy az első rész óta eltelt kb. 10 év és a szereplők semmit nem öregedtek. Persze ráfoghatnánk, hogy a keleti emberek nem öregszenek olyan látványosan, mint mi, de az elég feltűnő, hogy Ip Man fia sem nőtt szinte semmit az első rész óta. Ha nem írták volna ki az elejére az évszámot, akkor ez valószínű fel sem tűnik, így azonban kicsit hiteltelen lett. A másik "problémám" a kötél használattal volt. Ebben a részben ugyanis már több esetben is tetten érhető az efféle mankó használata (gondoljunk csak arra a jelenetre, mikor Ip Man az asztalon küzd meg az iskolák mestereivel). Pont azért dicsértem agyon az első részt, hogy végre nem a mű "repkedés" a lényeg, hanem a valós test-test elleni harc, erre tessék. Na jó, persze nincsenek túlnyomó többségben az így megkoreografált részek, de itt már sajnos megfigyelhetők ezek a valóságosnak nem mondható elemek.
A fent említettek miatt nekem egy hajszálnyival gyengébb, mint az első rész, de ettől függetlenül nem tudok rá kevesebbet adni, mint a max csillag. Volt egy kis "leülős" rész is benne, mégis feszült figyelemmel néztem végig a folytatást is.
78 Ip Man: A nagymester (2010)
akció | dráma | életrajzi | történelmi
Miután Ip Man úgy dönt, hogy Hong-Kongban telepedik le, megnyit egy harcművészeti iskolát, hogy továbbadja a Wing Chun-ban szerzett tudását és tapasztalatát. Az új iskola... több»
