Korábban egy olyan filmet véleményeztem (lásd Határeset), mely érintett volt az idei Oscar-díj átadáson, még ha csak egyetlen jelölés erejéig is: a Legjobb smink/maszk kategóriában. Most nehezen tudnám eldönteni, hogy mi a kategória pontos megnevezése, mert valahol ezt, máshol azt olvastam. S még csak nem is lehet határozottan rávágni, hogy melyik a pontos, mert, ha csak az idei jelölteket tekintjük, szerintem a Két királynő esetében sminkről, míg a Határeset és az Alelnök esetében inkább maszkról beszélhetünk.
Igazából még mindig kissé fel vagyok háborodva azon, hogy ezt a jelölését nem válthatta szobrocskára. Ilyen tekintetben az Alelnök című "film" bizonyult jobbnak, legalábbis az akadémikusok szerint. A Határeset című film oldalán már leírtam, hogy szerintem miért érdemelte volna meg a szobrocskát. Most szeretném kifejteni – többek közt – azt, hogy ez a film viszont miért nem. Az Alelnök kapcsán direkt tettem idézőjelbe a film szócskát. Én nem tartom filmnek, sőt, annak titulálni ezt a mozgóképet az igazi filmek megcsúfolása lenne. Az a baj, hogy még csak dokumentumfilmnek sem lehet igazán nevezni, bár szerintem próbáltak egy ilyen színt adni ennek az egésznek. Ez a mozgókép megrekedt valahol a filmek és dokumentumfilmek határán; talán még az alkotók sem tudják igazán a portékájukat minek nevezni. Én csupán azért fogom filmnek titulálni, hogy valamiképp hivatkozni tudjak rá a hozzászólásomban. Igazából a film helyébe szívesen helyettesíteném a "nulla" szót, csak az sajnos egy számnév.
Egyébként csak azért néztem meg ezt a filmet, mert az egyik mozinak volt egy amolyan egyet fizet, kettőt kap akciója, egy megvásárolt mozijegy mellé adtak egy pár héttel később felhasználható ingyenjegyet. Számos más filmre sokkal szívesebben felhasználtam volna a jegyet, amik érdekeltek is, csak azok esetében a jegy szinte teljes érvényességi időszakát tekintve kis túlzással telt ház volt. Ez erre a filmre nem volt jellemző, korántsem. Amikor a filmet láttam, volt egy pici fejetlenség moziban. 2 ingyenjegyem volt, s szerettem volna 2 egymás utáni filmre felhasználni. Az első film bő 15-20 perc reklámszünet után kezdődött el, s még így is bőven át kellett volna érnem a másik filmre; azt hittem, még van is egy kicsi időm a 2 között. Az viszont kissé gyanússá vált, hogy az Alelnök vetítési termének az ajtaja csukva volt. A jegyszedő nem akart beengedni, mondván, még nem engedhet be senkit, mert a film úgy 10 perc múlva kezdődik. Ami képtelenség volt, az órámat is mutattam neki. Nagy nehezen beengedett, és kiderült, hogy már kb. 5 perce elkezdődött a film, legalábbis a főcím már lement. Nem áll szándékomban őt hibáztatni, mert lehet, hogy például éppen akkor váltott le valakit, és nem kapott megfelelő tájékoztatást a poszt átvételekor. Ez a félreértés mégis kellemetlenül érintett, kissé kizökkentett.
Szkeptikus voltam a filmet illetően, felemás érzésekkel vártam. Igazából meg volt a lehetősége annak, hogy egy fergeteges alkotás lesz. Mert akadtak olyan nevek a stáblistán, akiktől lehetett parádés alakításra számítani. Többnyire ugyanazt a kiszámítható, pozitív színvonalat szokták hozni, csekély számú filmjüktől eltekintve. Sam Rockwell például szinte mindig egy lehengerlően őrült figurát hoz, Steve Carell meg kissé irritáló, mégis szinte már szerethetően infantilist. Szerintem az Alelnök tekintetében leginkább bennük bíztam, és valamennyire hozták is a formájukat, mégis kicsit alulmúlva saját magukat. Viszont ott volt nekünk például egy Christian Bale, és egy Amy Adams, akiknek a filmbeli szereplése számomra nem sok jót ígért, s ők is többé-kevésbé azt hozták, amire számítottam tőlük; semmi extrát.
Christian Bale-lel úgy vagyok, hogy a filmjeinek úgy 95 %-ban nem igazán tudja elérni az ingerküszöbömet. Például megnéztem most a filmográfiáját. 6 olyan filmet láttam moziban, melyekben szerepelt, viszont ezen filmek közül kettőt, sőt talán hármat illetően teljesen elfeledkeztem arról, hogy Bale akárcsak fel is bukkant bennük. Egy amolyan "Bruce Wayne" benyomását kelti bennem. Olyan, mint egy igazi gazdag úri ficsúr, csak kissé lebutítva. Talán 2 olyan filmet tudnék megemlíteni, melyekben valamennyire értékelhetőt alakított. Na jó, ha nagyon "megerőszakolom" magam, akkor hármat. A harmadikban tényleg ő maga volt a lebutított Bruce Wayne. Ezek a filmek az Amerikai pszicho, az Equilibrium - Gyilkos nyugalom, és a Batman: Kezdődik. Utóbbi folytatásaira már be sem ültem a moziba, ebből a trilógiából nekem bőven elég volt egy rész, s amikor a tévében részben vagy teljes egészében megnéztem a 2 folytatást, úgy éreztem, hogy korábban igazából nem maradtam le semmiről. Mint látható, az Alelnök nincs eme filmek között. Talán néhány megmozdulásától eltekintve ez az alakítása is pocsék volt. Nem kicsit meg is lepett, hogy ezért az "alakításért" nem hogy jelöléseket, de még díjat is kapott. Kicsit utána is nézek.
Golden Globe-díj Legjobb színészként vígjáték vagy zenés film kategóriájában. Lássuk csak! Robert Redfordot és John C. Reilly-t illetően ilyen tekintetben nem tudnék nyilatkozni, mivel nem láttam sem a The Old Man & The Gunt, sem a Stan & Ollie-t. Lin-Manuel Miranda tulajdonképpen nem volt rossz, valamennyire az ő lélekjelenléte adta a varázsát az egyébként csalódást keltő Mary Poppins visszatérnek. S azt szoktam hangsúlyozni, hogy ha valaki a "pozitívságával" egy lélekemelő érzést tud nyújtani, az érdemes bármiféle hasonló díjra. Csak az a problémám, hogy eme filmet illetően senkire nem tudok igazán főszereplőként tekinteni, még Emily Bluntra sem. Ő inkább címszereplő, s nem igazi főszereplő, mert szerintem senki nem emelkedett ki a többiek közül például játékidő tekintetében, legalábbis én nem éreztem úgy.
Viggo Mortensen szerintem élete legjobb alakítását nyújtotta a Zöld könyv - Útmutató az élethez című filmben. Vele kapcsolatosan is némiképp ugyanaz volt a benyomásom korábban, mint Bale-t tekintve. Talán egy-két kivételtől eltekintve ő sem nyújtott számomra eddig igazán emlékezetes alakítást, s ez a 2 alakítás sem feltétlenül volt emlékezetes, mint például Christian Bale-é az Amerikai pszichoban. 3 dolog adja mégis a szememben a kettejük közti különbséget, természetesen Viggo Mortensen javára. 5 olyan filmet láttam moziban, amiben Viggo Mortensen szerepelt, ezek közül legalább 4 tekintetében emlékszem is rá, ami azért jobb arány. Christian Bale számomra amolyan irritálón, míg Viggo Mortensen inkább semlegesen unalmas. Vele kapcsolatosan nem voltak igazán negatív benyomásaim. Most viszont volt egy olyan alakítása – Hantás Tony "bőrében" –, aminek köszönhetően egy számomra szinte már szerethető pacákká vált. A Zöld könyv előzetesének tekintetében is leginkább ő adta a film vonzerejét. Christian Bale-től egy ilyen szerep egyelőre várat magára, s nem számítok arra, hogy valaha hozni fog ilyet. Nevetségesnek tartom a diadalmaskodását eme film tekintetében, mert nem hozott semmi újat és emlékezetest. Viggoval ellentétben. Egyébként azt érzem Bale-lel kapcsolatban, hogy azt hiszi, azt gondolja, hogy bőven elég, ha a "mezét a pályára viszi". Ööö, igen, ez is egy kicsit kézilabdás/sportos megjegyzés, és nem kell különösebben megerőltetnie magát, mert így is, úgy is szívdöglesztő lesz a szebbik nem képviselőjének szemében. Elég, ha kicsit elvegetál. Az a gáz, hogy ez a mentalitás ezek szerint tényleg elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy legalább egy sikert elérjen. Én úgy gondolom, hogy általában elvegetálgat a filmjeiben.
Amy Adams... Az a különös, hogy ez volt az első filmje, amit moziban láttam. A többi, általam látott filmben elég változatos benyomást, alakításokat hozott. Vagy épp szinte szerethető volt, mégis felejthető, vagy szimplán felejthető, vagy cuki, de felejthető, vagy kínosan unalmas (ez utóbbi esetben – Batman Superman ellen - Az igazság hajnala – a film is borzasztó pocsék volt). Az Alelnökben is hozta az általam eddig megszokott formáját, csak itt épp szinte már erőteljes volt az alakítása... Mégis felejthető.
Steve Carrellt és Sam Rockwellt már emlegettem. Steve Carrellnek egy érettebb karaktert kellett volna hoznia. Bár az is igaz, hogy nem ismerem a karakter fő jellemvonásait (ha jól tudom, ez a karakter is valós személy; most hirtelen nem tudom, konkrétan kit játszott, de talán politikus és/vagy tanácsadót). Az a baj, hogy nem igazán tudott kilépni az eddig jellemző jellemábrázolásaiból, és hozta a szokásos, szinte már önimádó humort. Ami egy kis butuska vígjátékba még akár illik is, sőt, ott ez az elvárt. Na de egy létező, valós politikus vagy tanácsadóban szerepében... Jó, mondjuk abban a tekintetben elvileg passzolhat ez az alakítás ebbe a filmbe, hogy szerepel a vígjáték a film műfaji besorolásai között. (S ugye Bale is ilyen kategóriában kapott Golden Globe-ot.) Ezzel csak az a bajom, hogy egy vígjátéktól szerintem elvárható, hogy az ember legalább egy kicsit nevetni tudjon rajta, de engem nem késztetett kacarászásra. Egyébként igen, ha már a film műfaji besorolásán rágódom, tényleg az "életrajzi dráma" a legkifejezőbb. Bár Carrell ez alkalommal is hozott szívderítő pillanatokat, mégis inkább egy kissé kínos volt az erőlködése. Sam Rockwell filmbeli alakításáról szinte már pozitívan nyilatkoztam volna meg, mégsem tudom nyugodt szívvel ezt tenni. Nem tudott igazán kiemelkedőt nyújtani a többiekhez képest. Vagy legfeljebb csekély mértékben emelkedett ki, de ezt a filmet igazán ő sem menthette meg.
Felvethető, hogy azért nyilatkozom ilyen lesújtón a filmről, mert esetleg nem érdekelt annyira a témája. Ez igaz is, meg nem is. Nem követem ugyan napi szinten Amerika "történelmének", politikájának alakulását, de azért a főbb "megmozdulásokat", történéseket illetően általában azért többé-kevésbé képben vagyok. Az a különös, hogy szinte képben voltam Dick Cheney pályafutásának főbb állomásai tekintetében is. Igazából általában szimpatizáltam vele, szinte "szurkoltam" neki. Valószínűleg javarészt ezért is ültem be a filmre – minden szkeptikusságom ellenére –, mert kíváncsi voltam a pályája filmszerű megjelenítésére. Csak az a baj, hogy a "filmben" minden elromlott, ami csak elromolhatott. Christian Bale szerintem katasztrofális volt a Golden Globe-díja ellenére is. Ezt a sikert leginkább azzal tudnám magyarázni, hogy a szavazóbizottság – az illetékes újságírók – azért mégiscsak elfogultabb, ha valaki egy (egykori) jelentősebb politikai személyiséget formál meg; talán attól függetlenül is, hogy a szavazóbizottság tagjai milyen politikai beállítottságúak.
Én úgy érzem, hogy egy teljesen másik alkotógárdával lehetett volna normális, élvezhető filmet csinálni. Pocsék ötlet volt, hogy a filmnek szinte kellős közepén is leadtak poénból egy elterelő stáblistát. Nem elég, hogy lekéstem belőle 5 percet, bő 2 óra van megjelölve időtartamként, és már bő 1 óra elteltével felgördül a stáblista. Jó, valamennyire megváltás lett volna, ha tényleg véget ér a film. Mégis bosszantó lett volna, ha egy "fél filmre" ültem volna be. Itt jegyzem meg, hogy néhány ember kivándorolt a film vetítése közben – s nem a közbenső stáblista idején –, akik vissza sem jöttek. Olyan benyomást kelt bennem a film, mint 1-2 korábbi mafabos hozzászólásom; például a Hazárdjáték című filmmel kapcsolatosan. Valamit nagyon kifejezésre akartak juttatni az alkotók ezzel a filmmel, valamit nagyon be akartak mutatni. Igen, tudom, Dick Cheney pályáját, de valahogy ők sem tudtak igazán mit kezdeni ezzel az egésszel, és egyszerűen kicsúszott a kezükből az irányítás. Vagy túlságosan is meg voltak elégedve saját magukkal; a szemükben minden nagyon szép, minden nagyon jó volt, és azt gondolták, mindennel meg lehetnek elégedve. S nem akadt senki olyan, aki szemmel kísérte a munkájukat, s bátran oda mert volna eléjük állni felpofozva őket; ezzel jelezve, hogy "gyerekek, ez így nagyon nem lesz jó". S ezért minden ment tovább a megszokott, és kissé félresikerült kerékforgásában.
Véleményem természetesen szubjektív. Nem gondolom, hogy ez az egyetlen elfogadható és valós meglátás. Természetesen létezhetnek ettől eltérő, s ugyanúgy elfogadható vélemények is, ahogy léteznek is. Csupán arról van szó, hogy különböző módon, különböző szemlélettel figyeljük a világot. Viszont ilyenkor szoktam hozzáfűzni, hogy enyémtől ellentétes véleményükkel leginkább számomra fontosabb személyek képesek eltéríteni a sajátométól, s nem mindenféle idegen emberek. Talán ez valamennyire érthető. Szóval egy-két hozzászólásom olyan volt, hogy kiváltott belőlem valamilyen érzéseket az adott film. Például elmélkedésre késztetett, hogy szinte értelmetlennek találtam az illető filmet. S ezeket az érzéseket megpróbáltam leírni. Csak az érzések nem feltétlenül, vagy nem mindig olyan dolgok, amiket szavakkal ki lehetne fejezni. Így aztán az illető hozzászólásomnak sem lett se füle, se farka. Ez a film – mármint az Alelnök – is kicsit ilyen: se füle, se farka. Tehát ezek szerint lehet, hogy a film alkotói a Dick Cheney-vel kapcsolatos érzéseiket akarták kifejezésre juttatni film formájában. Csak van egy jelentős különbség. Nekem egy hozzászólás megírása relatíve rövid időtartamot emészt föl. Míg egy ilyen film elkészítése sokkal jelentősebb időtartam mellett talán kismillió dollárt. Erre még visszatérek.
S hát akkor jöjjön már végre a már emlegetett smink, illetve maszk! "Mindenkit" szeretnék kérni, hogy nézze meg a film plakátját, illetve a neten fellelhető verzióját. Szeretném feltenni a kérdést, hogy ki kit lát, illetve kit vél látni rajta. Ezek tekinthetők "költői kérésnek", illetve költői kérdésnek. Christian Bale-t vagy Dick Cheney-t? Én úgy igazából kis túlzással egyiküket sem. Mondjuk az, hogy Bale-t nem látom, annyira nem zavar. Nem állítom, hogy a plakát középpontjában megjelenített pacák arcvonásai egyáltalán nem hasonlítanak Dick Cheney arcvonásaira. Ha ránézek Dick egy jellegzetesebb képére, talán lehet találni hasonlóságokat. Mégis, én a plakáton sokkal inkább Chevy Chase-t vélem látni. És nem feltétlenül csak a plakáton. Megjegyzem, ha tényleg Chase kapta volna a főszerepet – egyáltalán az alkotók eszébe jutott volna –, szerintem most teljesen ellentétes megnyilvánulást írnék a filmről. Szerintem élveztem volna. Egy kicsit össze is zavart a film előzetese, a szereposztásában Bale neve Chase helyett. Csak az a baj, hogy, ha a sminkesek ezzel a félresikerült maszkkal Chevy Chase-t csináltak Christian Bale-ből, és nem Dick Cheney-t..., akkor az alkotógárda illetékesei miért nem egyenesen Chase-t kérték fel Cheney szerepére. Jó, tudom, Chase többé-kevésbé visszavonult, bár a visszavonuló színészek is olykor vissza-vissza szoktak térni egy-két film erejéig. Azt is lehetne kifogásolni, hogy Chase túlságosan "komikus" lenne ehhez a szerephez. Viszont "humorista" színészek is szoktak olykor drámai, vagy akcióhős alakítást hozni (például Owen Wilson az Ellenséges területen-ben). Másrészt mégiscsak ott tündököl a "vígjáték" szócska a film műfaji besorolásai között, és az alkotók is legalább részben ilyen vonulatot akartak követni. Nem értem... Tényleg nem. Amy Adams filmbeli átalakítását tekintve is érdemes megemlíteni a sminkesek munkásságát. Egy közepesen figyelemfelkeltő fiatal hölgyből formáltak egy közepesen figyelemfelkeltő idősödő asszonyt. Na bumm! Erről most a Vissza a jövőbe 2 és Elisabeth Shue sminkesei jutnak eszembe. Na, amit ott alkottak, az SMINK/MASZK. Amit az Alelnökben "Amy Adams-en" alkottak, az inkább "formaigazítás".
Most hirtelen elgondolkodtam azon, hogy az alkotó az Oscar-díj átadó tekintetében direkt csak erre a szobrocskára akart rágyúrni, és a többi csak járulékos plusz jelölés volt. Na de általában a filmesek nem feltétlenül erre a kategóriára szoktak rágyúrni, néhány kivételtől eltekintve. Direkt erre építve szerintem nem is lenne értelme filmet készíteni. S az a baj, hogy még a sminkesek is elszúrták a munkájukat. Nem kicsit, nagyon... Szóval igen, az "elszúrta" helyett egy hangzatosabb szót akartam használni. Vagy Christian Bale nem elég gumiarcú ahhoz, hogy bármit is kezdeni tudott volna normálisan ezzel a maszkkal, ami szinte már leolvadt róla, annyira izzadt. Egyszerűen nem értem, miért kellett ezt ennyire erőltetni. Itt megint csak arra tudok gondolni, mint Christian Bale Golden Globe sikerét illetően. Az amerikaiaknak egyszerűen saját maguk felé hajlott a kezük. A valamennyire valós történelmi filmekben – például A hazafi –, illetve a sci-fi katasztrófafilmekben – például A függetlenség napja – szeretik saját magukat, saját nemzetiségüket, nemzetük szerepét adott történések kapcsán pozitívan, talán olykor már túlságosan is önimádón feltüntetni. Ez valamennyire egyértelmű. Ha mégis megjelenik egy-egy önkritikusabb, vagy a nemzetet kifigurázó alkotás, dokumentumfilm, az szinte már felüdítően hat. Számomra egyértelmű, hogy a Legjobb smink/maszk kategóriában is saját maguk felé hajlott a kezük. Mert nehogy már egy nyamvadt svéd filmet, vagy az angol történelem egy epizódját megjelenítő filmet tüntessenek ki, ha már egy amerikai-politikai történelmi filmet is kitüntethetnek. Ez már csak természetes. De akkor is nevetséges. Na meg az mégiscsak elgondolkodtató, hogy a film a 8 darab Oscar-jelöléséből csak ezt az egyet tudta valóra váltani. Pedig amúgy jelentősebb kategóriákban lett jelölve. Ha már itt tartunk, szeretnék végigfutni a film többi Oscar-jelölésén is.
Legjobb film kategória. Versenytársak: Fekete Párduc, Csuklyások - BlacKkKlansman, Bohém rapszódia, Roma. Ezek a filmek valahogy nem keltették fel az érdeklődésem, vagy eleve nem vetítették a hazai mozik. Nem tudok róluk véleményt alkotni. Csillag születik, A kedvenc. Eme filmeknek is akadnak pozitívumai; előbbi film esetében a betétdal, természetesen Lady Gaga, és esetleg Sam Elliott; utóbbi film esetében Emma Stone és Rachel Weisz. De eme filmeknek sokkal inkább az Arany Málna-díjátadáson lett volna a helyük az Alelnökkel együtt. A Csillag születik vagy az Alelnök meg is érdemelték volna a Legrosszabb filmnek járó díjat. A kedvenc talán inkább egyszerűen csak lapos. Az a film nyerte ezt a kategóriát, amelyik egyértelműen megérdemelte: Zöld könyv - Útmutató az élethez.
Legjobb rendezés-kategória. Most ez gonosz lesz, de A kedvenc esetében – néhány pozitívumot, az említett 2 alakítást leszámítva – eleve nehéz jó rendezésről beszélni. Az Alelnököt legalább nagyon akarták rendezni, csak nagyon nem sikerült. A Csuklyások és a győztes Roma (Alfonso Cuarón) mellett valahogy a Hidegháború sem keltette fel az érdeklődésem, így hasonlóképp nem tudok véleményt alkotni.
Legjobb férfi főszereplő kategória. Erről érintőlegesen már írtam, hisz a Golden Globe szobrocskák átadásán is előkerült pár jelölt neve. A kategória győztesét, Rami Maleket (Bohém rapszódia) eddig csak az Éjszaka a múzeumban című filmben láttam, azon nyomban el is feledkeztem róla, valahogy nem érdekelt, hogyan formálja meg Freddy Mercuryt, ahogy a film sem. Christian Bale-t már kiveséztem. Bradley Cooper esetleges győzelme a Csillag születikbeli alakításáért nevetséges lett volna, ő inkább A csempész című filmben volt valamennyire jó. Az Eternity's Gate című filmről még csak nem is hallottam, így Willem Defoe "Vincent van Gogh-járól nem tudnék véleményt alkotni. Viszont Viggo Mortensen – ahogy már említettem – élete talán legjobb alakítását nyújtotta Hantás Tonyként a Zöld könyvben, és szerintem egyértelműen és vitathatatlanul ő érdemelte volna meg a szobrocskát.
Legjobb férfi mellékszereplő kategória. Sam Rockwellt már emlegettem, ő nem volt annyira rossz, de George W. Bush-ként a lehető legkevésbé emlékezetes alakítását nyújtotta. Adam Driverről (Csuklyások) és Richard E. Grantről (Megbocsátasz valaha?) nem tudnék véleményt alkotni, mert az érintett filmeket, illetve alakításokat nem láttam, és igazából nem is ismerősek számomra ezek a nevek. Sam Elliott meglepően kellemes alakítást nyújtott a Csillag születik című filmben, de a karaktere nem volt eléggé kidolgozott, illetve túl kis szerepet kapott. Egy kicsit fajsúlyosabb szereppel szerintem megérdemelte volna a szobrocskát. A győztes: Mahershala Ali (Zöld könyv). Nem volt rossz, valamennyire tetszett az alakítása. De a Zöld könyvben Viggo Mortensen egyértelműen "elvitte a show-t", pedig Mahershala Ali vele majdnem egyenrangú szereplő volt. Illetve... nem tudom. Mert Ali alakításáról eleve hullámzó benyomások jutnak eszembe. Hogy szerintem ki volt a kategória legjobbja? Igazából leginkább közte és Sam Elliott között vacillálok. Mert Sam Elliott ebben a szinte nyúlfarknyi szerepben is annyira tekintélyes és erőteljes volt.
Legjobb női mellékszereplő kategória. Amy Adams-ről szerintem már eleget írtam. Marina de Tavira neve nem ismerős – a Romát nem láttam –, az általa alakított Sofiáról nem tudnék véleményt nyilvánítani. Emma Stone-t és Rachel Weiszet illetően elfogult vagyok A kedvencbeli alakításukért, és majdnem azt mondtam, hogy én közülük hoztam volna ki a győztest. Azonban; bár nem volt szerencsém látni az If Beale Street Could Talk című filmet, és a díjátadó napjáig nem is hallottam róla, így nem láthattam Regina Kingnek a filmbelli alakítását. Ő is olyasvalaki, aki már legalább másfél évtizeddel ezelőtt "kivívta" az elfogultságom (például a Doktor szöszi 2-vel), így valahogy nem tudok kételkedni abban, hogy ő tényleg megérdemelte az Oscar szobrocskát.
Legjobb eredeti forgatókönyv kategória. Hát, szerintem az Alelnök esetében többek közt egy igazi jó forgatókönyv hiányzott. Mintha kicsit hűbelebalázs módjára, "minden mindegy" alapon, rögtönözve készült volna az egész film, valahogy eleve nem is értem a jelölését. A Romát illetően ismét nem tudok véleményt alkotni, ahogy A hitehagyottat illetőn sem. A kedvencet ilyen tekintetben nehéz véleményezni, mert erősen felemás a véleményem róla, és nem lett jól lezárva. Szerintem itt is vitathatatlanul a legjobb, a Zöld könyv nyert.
Legjobb vágás. Számomra az egyik legnehezebben véleményezhető kategória. Az Alelnök esetében úgy érzem, elfuserálták a vágást. A Csuklyásokat és a Bohém rapszódiát (a győztest) kivágnám a véleményalkotás folyamatából, mert ezek a filmek nálam kimaradtak. A kedvenc szerintem egy kissé nehezen értékelhető, zavaros katyvasz lett; egy kicsit jobb vágással ki lehetett volna belőle hozni valami jobbat. Igazából nem értem, hogy mi volt az ítészek baja a Zöld könyv vágásával. Bár más jellegű kategóriánál is hasonlóképp vélekednék, mint a Legjobb férfi főszerep kategóriájánál.
Szeretnék még visszatérni a film plakátjára, amit "Chevy Chase" kapcsán emlegettem. A kiemelő citromsárga tónusú plakáton néhány olyan feliratot látok, ami szerintem kissé nagyon túlzás. "Az év legjobb filmje","Tanítani való alakítások... kihagyhatatlan", "Christian Bale haláli", "Felháborítóan vicces... kivételes film". Hát nem tudom. Én igazából ezeken a feliratokon jót kacagok. Ha jól gondolom, ezeket a véleményeket amerikai filmkritikusok mondták. Az ilyen feliratokkal jól lehet reklámozni, jól el lehet adni egy filmet. Elgondolkodtató, hogy idehaza szükség is lehetett ekkora reklámozásra. Elképzelhető, hogy idehaza is számos ember figyelmét, érdeklődését felkeltette a film, akik egyébként is különös tekintettel figyelik Amerika politikájának történéseit. Biztosan sok ilyen ember van. Viszont, ha ezek a feliratok nem lettek volna, arányaiban sokkal kevesebb ember érdeklődését keltette volna fel.
Az egyik tévés vetélkedőben volt egy olyan kérdés, hogy melyik Clint Eastwood által rendezett film volt a legjövedelmezőbb. A válaszok között feltüntettek 3, szerintem idehaza is kedvelt film mellett egy meglepő választ: Amerikai mesterlövész. Nem láttam. Szerintem a többi hármat részben vagy teljes egészében valamennyire igen. De most nem is ez a lényeg. Jól körbe is járták a vetélkedőben, hogy a többi 3 film húúú, de szép és jó, hogy ezeket a filmeket mi mennyire szeretjük. Mármint mi, magyarok. Viszont pont ez adta a kérdés beugratósságát. Ugyanis az amerikaiak inkább olyan filmekre szeretnek beülni a moziba, amelyek által kiélhetik a hazafiasságukat. S természetes, hogy az Amerikai mesterlövész bizonyult a helyes válasznak.
Valamennyire érthető, hogy az alkotók miért is fektettek rengeteg pénzt ebbe a filmbe, mármint az Alelnökbe. Tulajdonképpen biztosra mehettek, az imént leírtak miatt biztosak lehettek a sikerükben. Bár azért az elkeserítő, hogy szinte akármilyen silány minőségű filmet csinálhatnak ilyen koncepcióval; így is, úgy is tuti lesz a siker. Viszont idehaza azért elég érdekes megnyilvánulásokat hallottam, illetve elég érdekes beszélgetéseim voltak szinte már gyerekkorom óta. Hol egy egykori idős történelemtanárom nyilvánult meg elég szigorúan, és szinte már undorodva az amerikai filmművészetről, hol egy főiskolai csoporttársnőm fejtette ki lesújtó véleményét az amerikai filmes önimádatról. Mindkettejüket valamennyire meg lehetett érteni. Ettől még azért az ember olykor vagy sokszor szeret amerikai filmekre moziba járni, kellemes, jobb esetben agykikapcsolás reményében. Az agyamat tényleg sikerült kikapcsolni az Alelnök alatt, mert nem kellett túl sok minden gondolkodni. Csak az a gond, hogy nem jelentett kellemes kikapcsolódást. Szóval azt akarom kifejezni, hogy idehaza az embereknek egy jelentős része "Amerikát" és az "amerikai filmkultúra" értékelését tekintve azért észnél van, és a helyén tudja kezelni. Nem feltétlen gondolom úgy, hogy megfelelő propaganda nélkül idehaza húúú, de sok embert be lehetett volna csalni a filmre a moziba idehaza. Szóval szép számmal akadnak olyan filmek, amik már csekély reklámozással is el tudnak érni jelentősebb sikereket akár amerikai filmek, akár idehaza is. Igazából nem tudom, hogy ez a propaganda idehaza elérte-e a célját.
Már fáradt vagyok bevételi adatok megtekintéséhez. Jah, egyébként a filmnek egyetlen vicces momentuma van.
SPOILER.
Amikor a végén a film narrátorát elcsapta egy autó, és ő holtában is csak közvetített tovább, hogy aztán Dick Cheney megkaphassa néhány szervét. Na, ez tényleg vicces volt. S a "film" ezzel véget is ért.
