Verseny a javából

2019.11.18 09:28 Lubi Olvasottság: 405x

2

Az autóversenyzős filmek sok ember számára nem a szórakozás legizgalmasabb módját kínálják. A sportfilmeknek komoly erőfeszítéseket kell tenniük, hogy bevonzzák a közönség azon részét is, akik nem egész nap a sportcsatornákon lógnak, vagy nem az adott sportág kedvelői. A technikai sportokról filmet készíteni pedig különösen nagy kihívás. A laikusok számára izgalmassá tenni valamit, ami a hétköznapokban gyakran unalmasnak van bélyegezve, nem könnyű feladat. Az aszfalt királyai mégis sikeresen veszi az akadályokat, és többet nyújt, mint egy szimpla szerelmeslevél az autók és a versenyzés rajongóihoz, noha kétségkívül ezt a réteget még inkább kiszolgálja.

James Mangold, A nyughatatlan és a Logan - Farkas rendezője biztos kézzel levezényelt alkotását Matt Damon és Christian Bale párosa teszi még izgalmasabbá. De kisebb szerepekben is ismerős arcokkal és remek alakításokkal találkozhatunk. Az igaz történet alapján készült film a hatvanas évek nagy autógyárainak rivalizálásába enged betekintést, ami a versenypályákon, konkrétabban a 24 órás Le Mans-on zajló futamok tétjeit helyezte magasabb szintre. Itt jön a képbe a főszereplőpáros. Damon megformálásában Carroll Shelby, volt autóversenyző és jelenlegi autótervező, valamint régi barátja, az őstehetség sofőr és remek szerelő, de nehéz, kezelhetetlen természettel bíró Ken Miles, akit a szerep kedvéért ismét nagy átalakuláson áteső Christian Bale kelt életre. Noha mindkét színész érezhetően takaréklángon teljesít, így is bőven hozzák a kötelezőt. A történet az ő barátságukról, a versenyzés mögött álló technikai és üzleti kihívásokról és magáról az autósportról is szól.

Talán a számos felvetett történetszál okozza a film legnagyobb gyengeségét is. A töredezett és sok szálat megpendítő narratívának nincs elég ideje mindennel kellő mélységben foglalkozni, így bizonyos események és konfliktusok nem kerülnek kellő kibontásra. A két és fél órás játékidő egy percre sem ül le, és végig kiharcolja a nézők figyelmét, mégis az az érzésünk, hogy sokat akar markolni a film, de ebből csak keveset sikerül maradéktalanul teljesítenie. Számos önálló filmet igénylő konfliktus kerül terítékre, mint a Ford és Ferrari gyár működése, az autóipar helyzete a hatvanas években, az autósport veszélyei és kihívásai, a sofőrök családjainak helyzete, az egyes szereplők személyes tragédiái és sorsai, amik nem kerülnek végül kibontásra. És mindezek közben a főszerep a Damon–Bale páros barátságáé és magáé a versenyé.

A versenyzés pedig a film annyira elemi részét képezi, hogy kétségkívül ezek a legizgalmasabb pontjai a mozinak. Konkrét versenyeket élhetünk végig a szerelőműhelyből és a pilótafülkéből egyaránt, teljes képet kapva ezáltal a futamok minden aspektusáról. Megízlelhetjük a sebességet, és a sport hátterébe is betekintést nyerhetünk olyan módon, hogy az erre kevésbé fogékonyak számára is izgalmasan és kontextualizálva mesél a film. A technikai megvalósítás pedig magáért beszél. Nemcsak a hatvanas évek közegének megteremtése sikerült kifogástalanra, de az autók és az akciójelenetek is mindvégig izgalmasak és feszültek. A CGI belesimul a környezetbe, és észrevehetetlenül profin kreálnak újra a segítségével versenyhelyzeteket az alkotók. A hangvágás és képi megvalósítások terén a film úgy néz ki és hangzik, ahogy az elvárható, ha nem is kiemelkedően kreatív kameramozgásokkal és beállításokkal tűzdelt, de minden tökéletes a látványvilág terén.

Az aszfalt királyai nem a jövői évi Oscar-verseny favoritja, ilyen magasságokba ugyanis nem emelkedik, de a töredezett történet és konzervatív filmes látásmód ellenére is a profi megvalósítás nem okozhat csalódást senki számára. Egy izgalmas és tanulságos film, ami, ha nem is válik a kedvencünkké, vagy ér el olyan komplexitást, mint pár évvel ezelőtt a Hajsza a győzelemért című, hasonló közegben játszódó mozi, mindenképpen megéri a megtekintést.