Mikor megláttam a előzetesben, hogy a film megszületéséért az Universal és a Blumhouse filmes cégek voltak felelősek, reménykedve kezdtem bele a 2019-es Sweetheart című alkotásba, és be kell, hogy ismerjem, rég szórakoztam ennyire jól egy olyan produkción, ahol ennyire tetten érhető az alacsony költségvetés. Pontos adatokat nem leltem róla, de ez a film szinte tökéletesen tudja visszaadni azon reményeimet egy horrorfilmnél, hogy nem kell dagadó költségvetés ahhoz, hogy egy igazán élvezetes és szórakoztató horrorisztikus filmhez legyen szerencsém. A készítőiről egyértelműen kijelenthető, hogy maximálisan kiaknázták a filmjük adta lehetőségeket.
Ezzel nem azt mondom, hogy soha nem volt ehhez hasonló filmhez szerencsém (nemhiába használtam a hasonlatot az 1954-es, klasszikusnak számító A fekete lagúna szörnyével, bár abban is biztos vagyok, hogy a Sweetheartból soha nem lesz klasszikus szörnyfilm, hisz igencsak máshogy is építkeznek benne). Érdemes viszont még megemlíteni, hogy mindkét filmben található teremtmény elég sok hasonlóságot tartalmazott. Viszont jelen filmünk egyáltalán nem egy tipikus szörnyfilm, vagyis hogy egyáltalán nem annak indul.
Kimondottan ügyesen építkeznek a készítők a hangulati elemekre, a balszerencsés események kiszolgáltatottságára, sőt a filmjük elején sokkal több misztikumot is kap maga az egész történet, és mindezt egész jól is adagolják. Persze mindehhez szükség volt egy olyan karakterre, mint a történet főhősnője, a Jennt alakító Kiersey Clemons (aki személy szerint nem kicsit lepett meg engem a színészi játékával, főleg úgy, hogy a film előzetese alapján egy teljesen átlagos színészi alakítást vártam volna el tőle, de ezt messze túlszárnyalta). Bár igaz, hogy maga a film története nem sok szereplővel dolgozik, de nem emiatt emelném ki a színésznőt, hanem, mert képes volt az alakításával elérnie azt, hogy végig izgalomban tartson a karaktere sorsával kapcsolatban.
A forgatókönyv igencsak minimalista volt, ezért több olyan jelenet is található a filmben, melyeket mintha befejezetlennek hagytak volna meg, majd vágás, és már következik is az újabb jelenet, de szerencsére ezen apróságok mégsem akasztják meg a történet menetét, sőt, kis jóindulattal akár felfoghatjuk ezeket hangulatfokozó elemeknek is (bár ezzel a véleményemmel lehet, hogy egyedül maradnék).
Érdemes még egy-két szót ejteni a film technikai oldaláról is. Talán a legtöbb hiba itt érhető tetten, hisz a lényünk külső megítélésének kimondottan jót tesz a többségében sötétben való megjelenése, viszont a nézőt is alaposan megtornáztatják ezzel, hisz igencsak sok a sötét jelenet a filmben, így kevésbé lehet kivenni, hogy mennyire is sikerült technikailag megalkotniuk eme kreatúrát.
Minden hibája ellenére szerintem egy kimondottan üde színfoltja volt a mostani horrorfelhozatalnak eme alkotás.
65 Sweetheart (2018)
Jennt egy lakatlan szigeten veti partra a víz. A lány számára a mindennapok nem csupán a túlélésről szólnak, hanem a küzdelemről is egy ismeretlen és rosszindulatú erővel... több»
Szereplők: Kiersey Clemons, Emory Cohen, Hanna Mangan-Lawrence, Andrew Crawford
