A klasszikus irodalmi remekművekből gyakorta készülnek filmes adaptációk. Nem ritka az sem, hogy az adott regényt több alkalommal is feldolgozzák. Az újdonsült adaptációknak azonban nemcsak az eredeti irodalmi alapból kell meríteniük, készítőiknek érdemes figyelembe vennie az évek során készült remake-eket. Ugyanis ezek függvényében is valami újat kell prezentálnia a legfrissebb filmeknek, ha meg akarják nyerni maguknak a mindenkori közönség figyelmét.
Egy filmet akkor érdemes remake-elni, ha már nem nézik annak eredetijét, különben a történet könnyen érdektelenné, ismétlődővé és unalmassá válhat. A Kisasszonyokat már számos alkalommal (legismertebb verziók: 1918-ban, 1933-ban, 1949-ben és 1994-ben) dolgozták fel filmen. A legutóbbi remake-et 25 évvel ezelőtt mutatták be, tehát eljött az ideje a vérfrissítésnek és az újabb adaptációnak. De ennyi idő és feldolgozás után vajon tudnak még újat mondani az alkotók az ismert történettel?
Louisa May Alcott klasszikus regényének főhősét, Jo March-ot szinte teljes egészében önmagáról mintázta. A férfiak világában női íróként érvényesülni próbáló lány az írónő valós küzdelmeinek kivetülése. A könyv önéletrajzi ihletettségét párhuzamba állítva a film keletkezésének körülményeivel egyértelműen látszik Greta Gerwig küzdelme az érvényesülésért női rendezőként egy férfiközpontú iparágban. Gerwig saját tinédzserkorából merítette első filmjének (Lady Bird) történetét is. Ezután logikus lépés volt az életmű folytatásaként Alcott regényének adaptációja, ami saját bevallása szerint gyerekkora óta nagy kedvence a rendezőnőnek.
A Lady Birdhöz hasonlóan második filmjének forgatókönyvét is Gerwig írta. A történet a női emancipációról tehát személyes vonatkozással is bír alkotója részéről. Aktualitása pedig a 21. században is egyértelmű, különösen a munkahelyi zaklatások sorozatos botrányainak és a filmipart is jelenleg nagyban befolyásoló #metoo kampánynak köszönhetően. Arra tehát könnyen kapunk választ, hogy miért éppen most készülhetett el a legújabb Kisasszonyok remake. De a film megszületésének körülményei miként befolyásolták a korábbi történetet?
Sajnos ezen a téren Gerwig rendezése nem tud sok újdonsággal szolgálni. Legszembetűnőbb változásként a cselekmény időbeliségének összekuszálását lehet megemlíteni. A film cselekménye folyamatosan ugrál a különböző idősíkok között. A jelenetek tematikusan vannak elrendezve, nem aszerint, ahogyan egymás után következnek. Ez jelentősen megnehezíti a cselekmény nyomonkövethetőségét, mivel az időbeli ugrások semmilyen filmes eszközzel nincsenek jelezve, és számos alkalommal el lehet veszni közöttük. Ez egy meglehetősen különös szerkezet egy kosztümös, romantikus filmben, és nincs jól kivitelezve. Funkciója az lenne, hogy kontrasztba tudjuk állítani a nővérek lehetőségekkel teli gyerekkorát és felnőtt életüket.
Különböző női sorsok kerülnek előtérbe. Jo áll a középpontban, aki saját álmait valósítja meg, és karriert csinál írónőként. Amy házasság útján próbálja biztosítani a család jövőjét, míg vele szemben Meg szerelemből házasodik és szegénységben éli az életét. A gyakran betegeskedő Beth pedig összekötő elemként és a drámai szálat erősítő tragikus sorsú karakterként van jelen.
A nővérek képviselik a fiatal nők választási lehetőségeit, felettük pedig az édesanya és March nagynéni állnak két szélsőséges példaképként. Előbbi a másokat maga elé helyező, mindig önzetlen, ennél fogva viszont gyakran saját magát és családját is elhanyagoló jótevő, míg utóbbi kissé öntelt és dölyfös, de gazdag és független, anyagi szabadsága pedig lehetővé teszi számára a családról való gondoskodást is. A két szélsőség közötti választás lehetősége a Jo életében jelenlévő kérőkben is érvényesül. A férfi karakterek azonban jelentősen háttérbe vannak szorítva a történetben, csak asszisztálnak a valódi fordulatokhoz.
A film sok szereplőt mozgat, és közülük kizárólag Jo és Amy karakterei kapnak nagyobb teret. Mindenki másnak egy-egy jelenet vagy bizonyos időközönkénti röpke felbukkanás jut csupán. A nívós színészgárda többnyire mégis kitesz magáért, de sok idejük nincs kibontakozni. Ezért a két főszereplőlány emelendő ki Saoirse Ronan és Florence Pugh megformálásában. Mindketten profi alakítást nyújtanak.
A Kisasszonyok a csodás kosztümökön és pazar színészi alakításokon túl azonban nem egy emlékezetes alkotás. A történet aktualizált, de a cselekmény töredezettsége miatt kevésbé követhető, és alulmarad a korábbi adaptációkkal szemben. Ahogyan az előző remake-ekhez képest elegendő újítást sem sikerül felmutatnia a filmnek. Ennek ellenére a Kisasszonyok egy kellemes időtöltés, de már láthattuk többször is, méghozzá jobban. Gerwig rendezése sajnos alulmarad az előzményeihez képest.
83 Kisasszonyok (2019)
Az amerikai polgárháború szétszakította Jo, Amy, Beth és Meg családját. Míg apjuk a csatatéren próbál életben maradni, a nővérek anyjukkal karöltve néznek szembe a... több»
Szereplők: Meryl Streep, Emma Watson, Saoirse Ronan, Timothée Chalamet, Laura Dern
