Jó pár horrorfilm volt fiatalkoromban, ami döntően befolyásolta eme remek filmes műfaj megkedvelését. Kétség sem fér ahhoz, hogy az 1976-os Ómen is ezek közé tartozott. Az okkultizmussal foglakozó horrorfilmek egyik ékköve volt számomra, amit talán csak az 1973-as, Az ördögűző című klasszikushoz mernék hasonlítani.
Ómen (azaz baljós, figyelmeztető jel)... Itt a történet szempontjából egy szám lenne az a bizonyos baljós, figyelmeztető jel, méghozzá a 666, amit a mai napig a Sátán számának tekintenek. Érdekes, hogy ha filmes berkekben utazunk, a 666-os szám hallatán a horrorrajongók egyből erre a filmre asszociálnak, akárcsak, ha meghalljuk a 13-as számot, szinte minden horrorrajongó összekapcsolja a Péntekkel és Jason Voorheesszel, és ezzel is csak emelik eme film klasszikusát. Merthogy az 1976-os Ómen a szó minden tekintetében egy igazi nagybetűs horrorklasszikus, amit minden horrorszeretőnek ismernie kell még akkor is, ha egy közel 45 évvel ezelőtti filmről beszélünk.
Az Ómen című film megszületéséért eleinte a Warner Bros. volt felelős, hisz látták, hogy az okkult horrorfilmekre éhes nézők, mennyire szerették az 1973-as Az ördögűzőt. Felkérték Harvey Bernhard (1924–2014) producert, hogy találjon egy jó forgatókönyvírót, és szerződtesse le, hogy készítsen egy olyan forgatókönyvet, ami a Bibliának a Jelenések könyvével foglakozik majd, és mindezt horrorisztikus köntösbe ágyazza. Harvey Bernhard meg is találta ezt a személyt David Seltzer személyében, aki egyáltalán nem akarta elvállalni kezdetben a felkérést (egyes pletykák szerint azért, mert soha nem olvasta a Bibliát, így egyáltalán nem is értette elsőre, hogy mit is szándékoznak kérni tőle), viszont kis idő elteltével mégis elvállalta a forgatókönyv megírását (talán elolvasta a Jelenések könyvét, és rájött, hogy ki lehetne belőle hozni egy pokoli jó történetet).
Mire elkészült az Ómen forgatókönyve (ami itt még a The Birthmark címet viselte), a Warner Bros. parkolópályára akarta rakni, és tulajdonképpen minden figyelmét az 1977-es Ördögűző második felvonására irányította (ami szerény véleményem szerint minden idők egyik legrosszabb folytatása lett). A parlagon maradt Ómen forgatókönyve nem sokáig volt forgalmazó nélkül, hisz szinte azonnal lecsapott rá a Twentieth Century Fox, és közel 3 millió dolláros költségvetéssel elindították a forgatásokat Richard Donner rendezővel és az újra reaktivált Gregory Peck (1916–2003) főszereplésével.
Reaktiválták Gregory Pecket, mert 1974-ben a színész kijelentette, hogy nyugdíjba vonul, és nem vállal több filmszerepet. Nos, ennél karakteresebb alakítással vissza sem tudott volna térni a színészethez. Érdekes módon viszont az egész film forgatását több baljós esemény is beárnyékolta, kicsit hasonló módon, mint majd a későbbiekben az 1982-es Poltergeist-széria forgatásait. A forgatást egy idő után csak úgy emlegették, mint az Ómen-átok.
Szerintem a film története nagyon jó. Pillanatok alatt beszippantja a nézőjét, és egy percre sem ereszti. A hangulata, az atmoszférája és a félelemteremtési eszköztára is példaértékű a horrorfilmek terén. A színészek kiválóak lettek, és akkor még nem is említettük a film zenéjét, amitől még a mai napig lúdbőrözik a hátam, ha meghallom az Ave Satani betétdalát. A zenéjét Jerry Goldsmith (1929–2004) komponálta, aki tulajdonképpen csak a forgatások után csatlakozott a stábhoz, mivelhogy a film producere, Harvey Bernhard kihúzott még egy kis extra pénzt a Fox fejeseitől. Jerry Goldsmith elképesztő pályájú zeneszerző volt, 17-szer jelölték Oscar-díjra, de csupán egyszer nyerte azt meg (pont az Ómenért).
Nálam egyértelműen TOP 10-es horrorfilm az Ómen, és sem a zseniálitását, sem pedig a horrorfilmekre való hatását nem kérdőjelezném meg egy pillanatra sem.
84 Ómen (1976)
Robert Thorn diplomata feleségével örökbe fogad egy gyereket, miután saját gyermekük nem élte túl a szülést. Egy darabig minden rendben halad, azonban ahogy Damien egyre idősebb... több»
Szereplők: Gregory Peck, Lee Remick, Billie Whitelaw, Harvey Stephens, David Warner
