Paul Mazursky filmjében egy 16 évig házas nő hirtelen magára maradását és identitáskeresését követhetjük nyomon a 70-es évek Manhattanjében. Nem véletlenül készült el ez a film a 70-es években, és nem véletlenül egy kamaszlányt nevelő középkorú nővel a főszerepben. Aki járatosabb az amerikai történelemben, tudhatja, hogy Amerikában az 50-es és 60-as években még elég konzervatív gondolkodásmód jellemezte a társadalmat. A nemek társadalmi szerepe megkérdőjelezhetetlen volt: a férfi volt a kenyérkereső, a nő pedig az otthonfenntartó, és ezáltal a nő jobban rá volt utalva a férjére, mint fordítva.
Egy ilyen világban szocializálódott nőt valóban sokként érhette, ha hirtelen elhagyja a férje, és egymagára marad nemcsak a gyermeknevelés terén és anyagilag (bár ez itt nem jelent akkora gondot), de saját identitása is megrendül. Mai szemmel nézve már nincs akkora ereje a történetnek, de az előbb említett történeti-társadalmi kontextust nézve más lehetett a film fogadtatása, nem is beszélve a korban megerősödő női mozgalmakról.
A történettel ellentétben Paul Mazursky rendezői munkája, a kiváló színészi alakítások és Bill Conti fergetegesen jó filmzenéje mit sem fakult az évtizedek alatt. Jill Clayburgh fantasztikus munkát végzett a főszerepben, karaktere nagyon jól volt felépítve, és nagyon jól érzékeltette annak minden egyes érzelmi változását. A történet szempontjából nagyon fontos a két férfi főszereplő is: az exférj és a nő életébe betoppanó új férfi, akiknek karakterét szerencsére sikerült árnyaltabban bemutatni.
A feleségét elhagyó férfit azzal árnyalják, hogy mélységesen megbánja tettét, de férfi ösztöneinek mégsem tudott megálljt parancsolni. Nála fontosabb az Alan Bates által játszott művész, aki új szerelmet hoz a nő életébe, és aki – habár alapvetően hagyományosan gondolkodik a nemek közti viszonyról, mégis – megpróbálja megérteni a nő függetlenedési és önkeresési vágyát.
A kellemesen csordogáló sztori a végén tartogat a nézők számára egy óriási meglepetést, ami egyúttal új dimenziót ad a filmnek, és alapos gondolkodni valót ad a végefőcím lefutása közben/után. Mazursky nagyon okosan a legvégére időzítette a görbe tükör bemutatását a feminizmus elé, ugyanakkor mégsem lesz antifeminista éle a filmnek, inkább amolyan aranyközéputas/pártatlan marad. A mai feminista filmek sokat tanulhatnának ebből a filmből, főképp azt, hogy a férfiaknak is lehet értelmesen üzenni egy ilyen történettel, és nem ellenszenvet váltani ki belőlük.
Akiket semmilyen szinten sem érdekel a téma, azoknak is ajánlom a filmet, mivel egy igazi időkapszulaként visszarepít minket a 70-es évek New Yorkjába, és a háttérben a fantasztikus filmzene mellett korabeli slágerek is felcsendülnek. Továbbá érdemes megtekinteni Alan J. Pakula egy évvel későbbi, az Egy elvált férfi ballépései című filmjét, amiben férfi szemszögből is megtapasztalhatjuk a házasság felbomlása által okozott identitászavart.
A filmhez készítettem magyar feliratot az érdeklődőknek.
79 Asszony férj nélkül (1978)
dráma | romantikus | vígjáték
Egy felső középosztálybeli, New York-i asszonyt egy szép napon elhagy a férje egy fiatalabb nő miatt. Lányával kettesben marad, s szinte teljesen visszavonul a világtól. De aztán... több»
Szereplők: Paul Mazursky, Jill Clayburgh, Alan Bates, Kelly Bishop, Jill Eikenberry
