Mai szemmel inkább viccesnek tűnik az egész. A citromfacsaró, a hamutartó ülőkék, a tojástartó fal, matchboxok, miniatürizált világ az egész. Bluebox technika először itthon, és és Rajnai András egyből lecsapott rá.
Amikor Pirx (Papp János) az uzsonnás tatyószerű űrhajós hátizsákjával lépeget a sárga gumicsizmájában, na hát az nem semmi. De egyszerűen nem tudok akkor sem semmi rosszat mondani, mert a dialógusok is annyira komolytalanok és nem odaillők voltak, hogy ez így volt okés. Így volt kerek, és mai szemmel a legtöbb embernek már csak egy nézhetetlen káosz és katyvasz.
A felfordított csiszolt üveg virágtartó, a felnagyított akvárium, ahová odavetítették hőseinket, a kifejezetten csúnya Junoszty tévék monitorként, a világűr, benne a furcsa húsdaráló űrhajókkal, bennük az értelmetlen kapcsolókkal, amiknek funkciójuk persze nincs. A fantasztikus üveg Űrhajós Klub, ahol tombolt az élet, tobzódtak a rózsaszín űrhajós ruhás emberkék. Az űrhajósok tűzoltó sisakja nagyon pacekre sikerült, és egyszer Némethy Ferenc lélegeztető csöve igencsak meg volt fordulva, de hát kit zavar ez a kis apróság?
Sunyovszky Szilvia, a női főszereplő szerintem nem volt jó választás, persze ez az én véleményem. Zana József óriási barkóval is nagyon ott van. Annyira über gagyi és teátrális minden, hogy egy mai fiatal azt hinné, hogy ez az egész csak vicc. Pedig nem az, sőt a költségvetése sem volt nagyon alacsony, igaz, olyan nagyon magas sem (magyar szinten, a szocializmusban).
Pirx, aki szerelmes Glóriába, mindig elszalad gyorsan megmenteni, és helyretenni a dolgokat. Hol a Földön, hol a világűrben, hol pedig a Marson. Szegény Glória, hiába várná ő eszméletlen szexi ruhában, hol egy űrhajós kolléga, hol egy beszélő fotel akadályozza meg szerelmük beteljesülését. Márkus László és Zenthe Ferenc kellemes meglepetés, hogy vállalták az epizódszerepeket. De a csúcs az óra volt, ami kissé megelőzte korát. Hála neked, jó öreg bluebox. A homokozóban felvett játékautók pedig ma már csak egy erős pálinkával elviselhetők. De ha az agyadat visszahelyezed úgy ötven évvel ezelőttre, semmi gond nincs. A gyilkos robot mai szemmel pedig azért már az öt éveseket sem igen ijesztené meg.
Felesleges is erről többet írnom, ezt látni kell, hogy értsük, miről is beszéltem itt nektek. Stanislaw Lem regényét volt szerencsém olvasni, zseniális. És az is zseniális, hogy még Sinkovits Imre is hajlandó volt a sztoriban részt venni. Én most újra megnéztem, és nem kaptam agysorvadást... Egy letűnt kor, amiből azért a filmgyártás építkezett (is).
