Véletlenül akadtam rá anno a sorozatra, és az első rész után nem is tudtam abbahagyni... Azt nem tudom, hogy ma hogyan hatna rám, de fiatalon óriási kedvencem volt...
Az epizódok rövidsége miatt nem vett el nagy időt az életemből. És akkoriban még nagyobb szenzáció volt egy amerikai teleregény, vagy divatos szóval sitcom, mint manapság... A története faék egyszerűségű, de mégis hatásos...
Egy fiatal srácról szól, aki folyamatosan balhézik, lóg a suliból, ezért anyja, a hideg és rideg Philadelphiából a forró és izgalmas Kaliforniába küldi rokonokhoz. A nagynénjéhez, Vivianhez (Janet Hubert-Whitten) kerül, aki a családjával együtt befogadják és megpróbálják inasukkal együtt a helyes útra terelni az eltévelyedett ifjút. Éppenhogy megérkezik Philip Banks (James Avery) a nagybácsi családjához, szinte egyből kisebb-nagyobb konfliktusokba keveredik az elkényeztetett gyerekekkel: a kényes Hilaryvel (Karyn Parsons), a mindenben suta, de pedáns, kissé gőgös és naiv Carltonnal (Alfonso Ribeiro) és a tündéri és jószívű kislánnyal, Ashley-vel (Tatyana Ali), aki imádja Willt. De mégis, a kedvenc karakterem a ház kiművelt, bölcs, kissé mesterkélt, de mégis hatalmas szívvel bíró inasa, Geoffrey (Joseph Marcell), aki állandóan kimenti, megmenti és persze falaz neki, de eközben terelgeti Willt észrevétlenül.
A sitcom három fő helyszínen játszódik... A Banks-rezidencia, ahol a fősodor van, itt van a legtöbb jelenet, a Bel-Air Akadémia, ahová a gyerekek és Will is jár, egy igazi magániskola, ahol a fő szabály a kivagyiság... Persze Will itt is generálja maga körül a feszültséget, és az egyik fő feladata, hogy az állandóan bajba kerülő Carltont kihúzza a bajból. A harmadik, keveset szereplő helyszín a cimbora, Jazz (DJ Jazzy Jeff) lepukkant lakása, ahol Will mégis nagyon jól érzi magát.
Ami külön tetszik a sorozatban, hogy az anyagi körülmények (és persze a mindennapi csipkelődések) ellenére a család vigyáz egymásra, és senki nem hagyja cserben a másikat. Igaz, ez mindig csak a csattanóként szolgáló utolsó percekre derül ki. Jeff Melman ezzel a rendezéssel feltornázta magát az eladható rendezők közé, de persze a diadal fő sikerkovácsai maguk az írók, Susan és Andy Borowitz. Ráadásul eszméletlenül jó zene volt minden epizódban, ami köszönhető Quincy Jonesnak, aki 27-szeres Grammy-díjas trombitás, zeneszerző, így a jó zenék szinte természetesek.
Így összegezve egy kellemes, megmosolyogtató, habkönnyű, és egyszerű sorozat, tele kifejezetten jó helyzetkomikumokkal és igazán kacagtató megoldásokkal. A Banks familiában a pénz nem számít, és ez a helyzet kulcsa és a történések fő indoka, vicces megoldása. Nem véres, nem erőszakos, családbarát és időtálló. Nincsenek benne operatőri mestermunkák, nincs digitális technika, csak önfeledt játék. Le kell ülni (vagy éppen feküdni), kikapcsolni a külvilágot és elsüllyedni a kaliforniai jólétben...
Igaz, aki velős mondanivalót keres, könyörgöm, nézzen meg egy jó "művészfilmet", ne itt lebzseljen... De mindennek megvan a maga helye és ideje, ugyebár...
A kedvenc fotelemben csipkebogyó teát kortyolgatva pedig nosztalgiázom... Újranézem a nagyszájú Will kalandjait...
És lehet, hogy el is hiszem!
65 Kaliforniába jöttem (1990)
A Kaliforniába jöttem című sorozat főhőse Will, aki szülei javaslatára Philadelphiából Kaliforniába utazik nagynénjéhez és nagybátyjához. A család három, majd négy... több»
Szereplők: Will Smith, Michael Clarke Duncan, Don Cheadle, Milo Ventimiglia, William Shatner
