Edgar Rice Borroughs első Tarzan-regénye 1912-ben jelent meg, váratlan sikerére pedig maga az író sem számított: a majomember története 27 folytatást, számtalan filmfeldolgozást, sőt rajzfilm és képregény-adaptációt is megélt. Tarzan mára a klasszikus romantika egyik jelképe lett, ám tagadhatatlan, hogy Tarzan csakúgy, mint írója, a XX. század gyermeke, aki a kor hősideáljának és eszményeinek felel meg, amit az is reprezentál, hogy az utolsó nagy sikerű Tarzan-feldolgozás a Disney 1999-es rajzfilmváltozata volt.
Érdekes volt tehát a feltevés, hogy a 2000-es évek meghatározó ifjúsági regénysorozatának, a Harry Potter filmváltozatának utolsó 4 részét levezénylő David Yates rendező vajon mivel tudja felfrissíteni Tarzan történetét.
Yates az in medias res kezdés mellett döntött, és Tarzant a dzsungel magára maradt, majmok által felnevelt gyermeke helyett már civilizált, finom angol úriemberként, John Claytonként ábrázolja. A cselekmény mozgatórugójául pedig II. Lipót belga király erősen megkérdőjelezhető gyarmatpolitikáját választotta, mely egy álnok cselszövéssel megfűszerezve újra a hazájába szólítja Tarzant.
A soványka cselekmény gerincét egy A-ból B-be utazás és a már 20 éve is elcsépelt "elrabolt hölgy" szála adja. Jellemző részei még a történéseket folyamatosan megszakító flashback jelenetek, melyek közül csak egy ad érdemi és érdekes információt, méghozzá az utolsó, melyből megtudjuk, hogy Mbonga miért akar bosszút állni Tarzanon.
A történet mellett a karakterábrázolásban sem remekel David Yates rendezése.
Alexander Skarsgård külső megjelenését, fizikumát és színészi képességeit tekintve is alkalmas Tarzan szerepére, azonban a forgatókönyv nem hagyta kibontakozni őt. Hiteles mint Greystoke arisztokrata grófja, de nem hiteles mint Tarzan, a majomember. A néző folyamatosan arra vár, hogy a kimért és elegáns John Clayton mikor változik át az igazi dzsungel királyává, ez azonban nem történik meg a film során, Skarsgård a játékidő végéig John Clayton marad. Ez pedig egy olyan szarvashiba, ahonnan gyakorlatilag lehetetlen feljavítani a filmet.
Margot Robbie mindent megtesz azért, hogy egy talpraesett és friss Jane-t varázsoljon a képernyőre, a játéka pedig hibátlan is, csak épp a forgatókönyv az ő karakterével is hálátlanul bánt. Robbie Jane-je két kor nőábrázolásának ütközőpontjává vált, Yates egyszerre akarta régi vágású, "bajba jutott hölgyként" és modern "erős, független nőként " is ábrázolni. Az eredmény pedig felemás és logikátlan lett.
Christoph Waltz hozza a szokásos, kapzsi és gátlástalan üzletembert, egy súlytalan, sablonos gonoszt.
Samuel L. Jackson jelenléte pedig nagyrészt felesleges volt, a természetes színészi karizmán kívül semmit nem tudott hozzátenni a filmhez (ami persze nem az ő hibája, hanem David Yates-é).
Pozitívumként azonban mindenképp meg kell említeni a film szemet gyönyörködtető látványát. Az operatőri munka lenyűgözően megragadta a dzsungel vad szépségét, az őserdő szinte tapinthatóan valósághű. Aprólékosan ki lett dolgozva minden természetközeli felvétel, a fák, a növények, a folyók, a nedves avar, minden pazarul fest. Az állatokat szintén gyönyörűen és fotórealista módon ábrázolja, a gorillák kivételével olyanok, mintha nem is CGI-technológiával készültek volna. A másik hatalmas erénye pedig a zene és hanghatások. Rupert Gregson-Williams andalító zenéje megidézi az autentikus afrikai törzsi dallamokat, melyekkel egyenesen a dzsungelbe repít.
A Tarzan legendája tehát nem nézhetetlenül rossz film, de kétségkívül több a hibája, mint az érdeme. Párhuzamba állítva a szintén 2016-os John Favreau-féle A dzsungel könyve-adaptációval, levonható a tanulság, hogy minden történetet át lehet írni egy újabb generáció nyelvére - csak épp hozzáértő emberekre van szükség.
65 Tarzan legendája (2016)
akció | dráma | fantasy | kaland | romantikus
Tarzannak, mikor már hozzászokott új életéhez Londonban, vissza kell térnie korábbi otthonába, a dzsungelbe, hogy fényt derítsen az ott tevékenykedő bányászati cég kétes... több»
Szereplők: Samuel L. Jackson, Christoph Waltz, Margot Robbie, Alexander Skarsgård, Jim Broadbent
