Hihetetlen, de nekem tetszett! Na jó, nem úgy, de mégis…

2023.03.15 20:41 Interfectorem Sabnock Olvasottság: <100x

1

Batman az Batman, bárki bármit mond.

Val Kilmer pedig Val Kilmer.

És mégis kellett egy kicsit gondolkodnom azon, hogy ki is játszotta a szuperhőst Jim Carrey Rébusza mellett.

Ezzel el is mondtam az előzetes véleményemet a filmről, viszont megvolt az az előnye, hogy nagyon kevés képkocka volt ismerős belőle, így nyugodtan mondhatom, hogy kíváncsian újráztam ismételten, jó 15 év elteltével.

Nos, a helyzet változatlan: ez egy tökéletesen felejthető, eléggé átlagos szuperhős mozi, amelynek annyi köze van Tim Burton Batmanjéhez, mint nekem a Hello Kitty-fansághoz. És Joel Schumacher még csak elindította a lejtőn a franchise-t, ez még közel sem a mélypont volt.

Gotham Cityben soha sincs béke és nyugalom, a Sötét Lovagnak mindig akad tennivalója. Ezúttal a skizofrén Kétarccal (Tommy Lee Jones) gyűlik meg a baja. De nem csak ő az egyetlen rossz fiú a városban, egy meg nem értett géniuszból lett rejtélyes bűnöző, Rébusz (Jim Carrey) éppen azon mesterkedik, hogy az agyi hullámokat a televízión keresztül átalakító gépe segítségével az uralma alá hajtsa a várost.

A két nem éppen kispályás, botrányosan gonosz alak összefog, hogy eltegyék az útból a szárnyas igazságosztót.

Mondjuk szerintem Joel Schumacher szerintem kb. annyi Batman-képregény olvasott, mint én, vagyis éppen semennyit.

A Sötét Lovagot ugyebár éppen azért hívják így, mert egy erősen dark hype környezetben tölti a mindennapjait.

Na most ehhez képest kapunk egy színpompás, felfújt semmit, amely fényévnyi távolságra van attól a látványvilágtól, amellyel Tim Burton belevéste még az én abszolút makacs fejembe is, hogy hogyan kell kinéznie egy dögös, brutális Batman-filmnek.

De a rendező otthagyta a franchise-t (producerként azért még ott volt a fedélzeten, valószínűleg ennek köszönhető, hogy azért még tartalmazott nyomokban némi bőregér-feelinget, de tényleg csak annyit, hogy ne legyen teljesen nézhetetlen az összhatás), az utód pedig finoman szólva sem volt éppenséggel méltó hozzá.

Pedig Schumacher még nem is volt annyira végzetesen rossz választás, mert nem rossz rendező, egyszerűen csak fogalma nem volt Batman világáról, így ezért sikerült ilyenre a rendezése.

A forgatókönyv viszont katasztrofálisan sikerült, amire a legjobb példa az, hogy egy olyan filmben, amelyen előfordul a fénykorában lévő Jim Carrey, csak néha mosolyogtam el magam, a vigyorgazmus (ami az akkori időkben a filmjein jellemző volt) csak sima vágyálom maradt.

A karakterek alapvetően nem voltak rosszul megírva, a korábbiaknál jóval mélyebbre sikerült ásni kedvenc bőregerünk kissé sötét és homályos múltjába és lelki világába, azonban ez olyan stílusban került ez előadásra, ami határozottan idegesítő.

Valószínűleg az lehetett a cél, hogy kissé szórakoztatóbbra vegyék a figurát, de nem sült el túl jól a dolog, mert határozottan unalmas lett a történet, a villódzó fények pedig teljesen eltérőek ettől a szubzsánerű filmtől.

A hősiesnek szánt jelenetek azért alapvetően működtek, megkaptuk a szokásos akcióorgiát, de nem volt meg az az egyediség, ami miatt annyira szeretjük nézni a Batman történeteit. Nem mondanám rossznak, de nem is adott maradandó és izgalmas jeleneteket ez a rész.

Még a mindig kedvenc Batmobilom is egy feltűnően csicsás és fura jármű lett, és azonnal felment nálam a pumpa, amikor megláttam, mit műveltek az alkotók azzal a gyönyörű, fekete, áramvonalas járgánnyal.

Sajnos Batman tökéletesen súlytalan volt, Robin egy nyálas szépfiú, a doktornő csak egy szép szőke, odabiggyesztett biodíszlet, még jó, hogy Alfréd méltó volt a karakteréhez.

Kétarc és Rébusz alakja rengeteg ki nem aknázott lehetőséget rejtett magában, ráadásul megtalálták a tökéletes színészeket hozzájuk, azonban sikerült parlagon hagyni a kettejük zsenialitását és tehetségét.

Nem mondanám tökéletes katasztrófának a filmet, csak nagyon félresikerültnek, ami sajnos szemmel látható lett.

Val Kilmer Angyalnak is nagyon kevés volt, nem tudom, ki gondolta komolyan, hogy Batman szerepére jó lesz, és egyértelműen nem is sikerült felnőnie a feladathoz.

Hozta a kötelezőt, de nem sikerült maradandót alkotnia, ami csak részben az ő hibája volt.

Jim Carrey sem tudta megmenteni a filmet, pedig bedobott mindent, nem az ő hibája, hogy ez most ide nagyon kevés volt.

És végül Tommy Lee Jonest jó volt végre egy nem komoly drámai szerepben látni, de sajnos az ő zseniális játéktudása is kárba veszett ebben az elbaltázott alkotásban. Nicole Kidman szép volt és hallatlanul bájos, Michael Gough szokása szerint kiváló, Chris O'Donnell reménytelenül üresfejű macsó, aki itt sem tudott kitörni a sablonból.

Persze Joel Schumachernek nyilván nem az volt a célja, hogy tönkrevágja a franchise-t, ő csak egy jó kis szuperhősös mozifilmet akart letenni az asztalra. Ehhez viszont kellett volna egy sokkal jobb forgatókönyv, odafigyelősebb szereposztás, pazarul megírt és kivitelezett főgonoszok, és a vagány „denevérstílus”, ami most hiányzott.

Mivel szinte mindegyikben hiányt szenvedett, így esélye sem volt arra, hogy sikerre vigye a filmet, csak gyengécske másolata lehetett Tim Burtonnek.

De mivel pénzügyileg sikeres volt a projekt, ezért mindannyiunk legmélyebb sajnálatára kapott még egy lehetőséget arra, hogy végképp szakadékba vezesse a franchise-t (ami majdnem sikerült is neki).

Kár ezért a filmért, több volt benne, mint ami sikeredett belőle, csak fanoknak ajánlom többszöri megtekintését.

Érdekes, én viszont 15 évente egyszer örömmel megnézem majd.