Az igazán jó sci-fi méregdrága trükkök és aprólékosan kidolgozott vizuális fantáziák nélkül, ütős, és erőteljes alapkoncepcióval és okosan kibontott elbeszéléssel is képes teljesen magával ragadni a közönséget.....
A tudomány kurrens kihívásai, az új felfedezésekkel felmerülő ellentmondások mindig izgalmas gondolatkísérletekhez vezetnek, ahonnan már tényleg csak egy picinyke, ám annál megfontoltabb lépést kell tenni a fikció, a fantázia csodálatos birodalmába.....
A sci-fi vonzerejét a valóság, a valószerűség és képzelet egymásra borítása, csúsztatása adja. Az ilyen történetek akkor működnek, ha további gondolatokat ébresztenek és kőkemény induktív játékra hívnak. A frappáns ötletből minimalista képi megoldásokkal építkező Coherence ilyen darab, mely a tematikus fesztiválok után egyre nagyobb közönséget hódított meg anno, de valahol érzésem szerint, megrekedt.....
De gyorsan csapjunk a lecsóba, nézzük, mit is látunk?
Egy nyolcfős baráti társaság összejön egy kellemes vacsorára.....
Viszonylag régen látták egymást, az idő folyamán hol jobban eltávolodtak, hol közelebbre sodorta őket egymáshoz a sors.
Most viszont újra találkoznak, hogy átbeszéljék az egész éjszakát, jól kivesézzék, hogy mi minden történt eddig velük?
Minden tökéletesen alakul, hiszen nagyon jól szót értenek egymással, azonban egy teljes áramkimaradás arra készteti őket, hogy más irányba tereljék a beszélgetésüket.
Elsősorban arról a meteorról kezdenek el társalogni, amely pont ezen az éjszakán halad el a Föld közelében, és talán magyarázatul szolgálhat a sötétségre is, mely oly hirtelen borult rájuk. Lassacskán kiderül, hogy több furcsaság is történik a közelükben, és lehet, hogy válaszokat találhatnak az egyetlen közeli házban, ahol látszólag megmaradt a világítás.....
A cselekményt bővebben nem akarom, és nem is fogom kifejteni, és ennek több oka is van, amelyeket szintén nem fogok megnevezni.....
A lényeg, hogy párbeszédeket látunk és hallunk, melyek során a társaság nem csak azt próbálja meg kideríteni, hogy hogyan juthatnak ki a házból, épen és egészségesen, vissza a civilizációba, hanem azt is, hogy mi történik körülöttük, és természetesen megpróbálják kitalálni, hogy mindennek milyen tudományos magyarázata létezhet?
Aki kedveli az ilyen típusú sci-fiket, valamint nagyon szívesen elmélyed egy-egy fizikai elméletben, akár csak laikusként, akár hozzáértőként, az izgalmasnak fogja találni a sztorit. Ugyanis a szereplők több témát is érintenek a beszélgetések során, ami ezekhez a dolgokhoz szervesen kapcsolódik. Természetesen nem marad ki a szórásból az ezoterika és az asztrológia sem, nehogy hiányérzetünk legyen....
A Coherence-ben a legélvezetesebb mégis az lesz, hogy a dialógusok nagyon jól, és élvezetesen vannak megírva…
Legalábbis látszólag úgy tűnik, de a nagy titka ennek az, hogy valójában nem kaptak kéziratot a szereplők.
Ennek köszönhetően a hangulat és a műfaj is folyamatosan változik, ha nem is snittenként, de lépcsőről lépcsőre fokozatosan a könnyed témától a sci-fin és a drámán keresztül a thriller műfajon át ( sőt, kissé horroros ) jut el a mű tetőpontján. Pedig csupán egyetlen este, összesen nyolc személy, és egy nagyon behatárolható helyszín, egy ház jelenik meg. Mintha egy sitcomot néznénk, vagy egy Woody Allen film legelejét némi Tarantino beütéssel.
Az ellaposodás gyakorlatilag ebben az esetben szinte lehetetlenség, hiszen nem csak a szereplőknek nincs fogalmuk róla, hogy pontosan mi is történik, de a néző is csak találgatni próbálhat, hogy mi zajlik a háttérben, és hova tart ennek a feszült cselekménynek a fő szála.....
James Ward Byrkit nagyon is tudta mit csinál!
Ahogy már az előbb lelőttem, a valóság az, hogy a szereplők tényleg nem tudták, hogy mire is megy ki a játék, mert nem rendelkeztek forgatókönyvvel. Minden forgatási napon újabb adag információhoz jutottak az aktuális eseményekkel kapcsolatban, de saját maguknak kellett kitalálniuk, hogy hogyan reagálják le az éppen felmerülő szituációkat és érdekes csavarokat.
A titok nyitja pedig az volt, hogy a rendező külön utasításokkal látta el a különböző karaktereket megszemélyesítőket.
Így fogalmuk sem volt róla, hogy mire készül majd a másik, amolyan zseniális, és pattogós rögtönzésbe ment át a filmforgatás, gyakorlatilag a legelejétől. Ennek köszönhető tehát, hogy annyira valósághűnek, annyira emberközelinek tűnik a reakciójuk, a mondataik, hiszen ténylegesen akkor döbbentek rá, mit is akar a másik, tehát improvizálniuk kellett. A végső kimenetelt pedig ők is csupán a film vetítése során ismerték meg.....
Érthető, hogy a Coherence igencsak rétegfilm, de csak ajánlani tudom. James Ward Byrkit zseniális sci-fi thrillert rendezett, a szereplőket pedig szintén ügyesen sikerült összeválogatnia. Elizabeth Gracent a Hegylakó sorozat Raven-jeként ismerhettük meg, Maury Sterling pedig a Homeland Max Piotrowski-ja. Persze a legismertebb valószínűleg Nicholas Brendon, akit hét évadon keresztül követhettünk a Buffy, a vámpírok réme Xander-jeként. Bár nekem Hugo Armstrong játéka is nagyon tetszett!
Ha egy igazán jó sci-fire vágytok, akkor előszeretettel ajánlom ezt megnézésre.
Aki fogékony az ilyen mozikra, nem fog benne csalódni....
75 Coherence (2013)
horror | misztikus | sci-fi | thriller
Nyolc barát gyűlik össze egyikük házában egy vacsorapartira. Habár már néhányuk odaútja sem mentes különös eseményektől, ezt még betudják a véletlennek. A vacsora során... több»
Szereplők: Emily Baldoni, Nicholas Brendon, Hugo Armstrong, Maury Sterling, Lorene Scafaria
