Oppenheimer

2023.11.01 20:50 Gyorvik Olvasottság: 267x

3

Rejtélyes módon, valamelyest áthallás tapasztalható az 'Egy csodálatos elme' c. film John Nash-éhez. Az igaz, hogy ami a mentális jelleget illeti, nyilvánvalóan egy teljesen más eset, viszont a főhős kognitív megnyilvánulásai hasonló érzetet kelthetnek.

Ha valami távol áll a széles publikumtól, az az egyetemi fizika, mégis sokszor a tudomány ilyentén bemutatása az alkotók részéről azt is sugallhatja, hogy az új felfedezések nem egy egységes tudást óhajtanak megalkotni, hanem a korábbi erősen materialista szemlélet alacsonyrendű álláspontjához kívánják visszahúzni.

A szükségszerűen felbukkanó szerelmi zönge leírása szerencsére nem dagályos, a felek személyes érzelemvilágának és a környezet okozta stressz által okozott együttes élmények többnyire reálisak. A történet fő szála minden más megismerési folyamatot és emocionális hatást mellékvágányra terel.

Az modern kori történelem egyik legnagyobb hatású 'beruházása' politikai szálak nélkül értelemszerűen elképzelhetetlen. Nietzsche, Freud, Fukuyama számos passzusa ott visszhangzik a képkockák között. A dialógusok realisztikusak, hisz volt már mit tanulni a hasonló kaliberű szituációkból. A különböző állami mögöttes hatalmak és szervek felbukkanása a különböző fázisokban, illetve a főszereplővel kapcsolatosan megmaradtak a hagyományosan ólálkodó, settenkedő módban.

Alig észrevehető utalás látható, bár inkább szubliminális, de mégis érdekes a kollektív tapasztalat és az ember(iség) kapcsolata. Az atomról szóló ismeretek talán nem is a modern korból származnak csupán? További áthallás vehető észre a Jan Malcolm monológjával (Jurassic Park) – „a tudás nem sajátjuk, ezért felelősséget sem vállaltak érte”. Ami kifejezetten egybecseng azzal a megállapítással, hogy az ismeret kiterjesztése, a tudás fokozása sokszorosan több erkölcsi alapot igényel a művelőjétől. Esetleg még hozzátehető, hogy „az idejekorán szerzett tudás veszélyes”.