Számos korábbi horrorfranchise jutott el oda, hogy Hollywood reboot formájában újragondolja eme klasszikus filmeket. Hogy mi volt szinte majdhogynem az összes rebootban a közös? Hát az, hogy a legtöbbször nem hozta a hozzá fűzött reményeket. Gondoljunk csak a 2009-es Péntek 13. rebootra. Nem volt rossz, de a legtöbb néző nem igazán volt megelégedve vele. Vagy ott volt a 2010-es Rémálom az Elm utcában, amit a legtöbben azért szedtek ízekre, mert a filmbéli Freddy Krueger karakterének a hátterét alaposan megváltoztatták. Persze az én szememben azért voltak egészen jól funkcionáló rebootok is, mint például a 2018-as Halloween, avagy a szintén 2018-as Gyilkos kobold újrázása, a Leprechaun Returns című film. Klasszikus horrorfilmnek az újragondolását elkészíteni mindig egyfajta kétélű fegyver, hisz egyszerre kéne az adott produkciónak megfelelnie azon nézőknek, akik szerették az eredeti változatát az adott filmnek, és persze olyan élményt kell majd nyújtania azon nézőknek is, akik még csak most ismerkednek meg az adott franchise-szal. Jómagam nem vagyok nagy híve a filmek újrafeldolgozásának, de ha mindenképp meg kéne említenem egy olyan horrorfilmes szériát, amely igenis megérett erre, akkor valószínűleg a Hellraiser-szériánál keresve sem találhattam volna jobbat e célra. És nem azért, mert mondjuk mai szemmel nem állná meg a helyét az első három Hellraiser-film, hanem mert a harmadik rész után, még készült hét folytatása, amelyeknek a minőségük, vagy az élvezeti értékük, igencsak gyenge lábakon állt. Talán pont ez keltette fel az érdeklődésemet még 2021 év végén, hogy a Hellraisert is rebootolják, és végre nem egy újabb részt kapunk. Lássuk hát, hogy miként is sikerült eme klasszikus horror újragondolása!
Az biztos, hogy nem volt egy könnyű szülés, ugyanis miután megnéztem jelen filmünket, és kicsit utánajártam, hogy mi előzte meg a film elkészültét. A Hellraiser filmes karaktereinek a jogai már jó ideje a Dimension Films stúdiónál voltak, és csak hogy meg tudja tartani a cég eme filmes jogokat, időről időre, készíteniük kellett egy újabb részt hozzá. Na mármost ezen újabb részek semmi másra nem szolgáltak, csak hogy a filmes jogokat továbbra is birtokolhassák, ezáltal pedig rosszabbnál rosszabb Hellraiser-filmeket kaptak a nézők. Viszont a reboot ötlete már 2006-ban megfogalmazódott a Dimension Filmsnél, csakhogy a leendő forgatókönyvírók, rendezők, avagy producerek kiléte mindig változott, ezáltal pedig mindig tolódott a Hellraiser újragondolása, egészen 2021-ig. Végül David Bruckner elkezdhette a film rendezését, és premierdátumot is kapott végre a produkció, bár kissé óvatosságra intett az a dolog, hogy egyből a Hulu stremingszolgáltatóra készítették.
A Hellraiser mint horrorfilm számos ikonikus jellemvonással rendelkezett, hisz eme franchise-ban ismerkedhettünk meg a pokoli cenobitákat, vagy a horrortörténelem egyik legnagyobb klasszikus alakját, alis Pinhead is itt születhetett meg, és persze mindezeknek a kulcsa, a doboz, mely olyan dimenziókba nyit utat, amely ép ésszel szinte felfoghatatlan. Mindezeket új köntösbe csomagolni és eladni az új nézőknek nem volt kis kihívás, de azt kell hogy írjam, hogy egészen korrektül sikerült.
Persze jómagam is megakadtam egy-két nem is aprócska változtatásán, mint például hogy a filmben nem kicsit átalakították Pinhead karakterét (és itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy nő alakította, és nem férfi, ugyanis Clive Barker kisregényében nem volt hivatkozás a karakter nemére), hanem leginkább a kinézetére. Nem azt mondom, hogy rosszabb lett a cenobiták vezetőjének a külalakja, mert hát e téren nagyon is rendben volt a film, sokkal inkább, hogy szokatlan volt eként látni őt. Továbbá azt is kissé szokatlannak találtam, hogy itt mennyire is a középpontba volt állítva az a bizonyos doboz. Persze ezt sem mondanám rossz döntésnek, ugyanis így valahogy képesek voltak a film hangulatvilágához megfelelő mennyiségű misztikumot és atmoszférát hozzáadni.
A Hellraiser-filmek (elsősorban az első három része) az én szememben mindig is igencsak keménynek és brutálisnak számítottak, így nagyon kíváncsi voltam arra, hogy ezt megtartják-e a reboot esetében is, vagy lebutítják. Szerencsére erről szó sincs itt, bár nem egy túlzottan vérbő alkotást tisztelhetünk benne, de azért a brutalitás erősen jelen volt benne. Amellett se menjünk el, hogy sokan azért kedvelték meg az első Hellraiser-filmeket, mert megtalálhatóak voltak benne, a kissé nyakatekert filozofikus gondolatmenetek Pinhead által, és szerencsére ebben sem szenvedünk majd hiányt jelen produkciónk esetében.
Viszont azért sajnos akadtak apróbb negatívumok is jelen filmünk esetében. Számomra az egyik ilyen a film játékideje. Kicsit hosszúnak találtam a kétórás játékidőt, főleg abból a szempontból, hogy ezzel a játékhosszal nem volt annyira érzékelhető a cselekmény feszessége. Ezzel persze nem azt akarom írni, hogy a film atmoszféráját sokkal rontotta mindez, ugyanis az atmoszférájának a minőségét szinte mindvégig képes volt megtartani, csak a cselekmények közti átmenetek voltak kissé hosszabbra nyújtva. Egy másik apróbb negatívumom, a filmbéli karakterek. Nem állítom, hogy rosszak, de valahogy a drámai töltetük engem nem igazán talált meg, és ezt leginkább a főhősnőnek szánt Riley karakterénél zavart kissé.
Mindent egybevéve úgy gondolom, hogy a 2022-es Hellraiser minőségben végre egy egészen élvezhető horrorfilm lett (főleg abban a tekintetben, hogy milyen részeket kaptunk eme franchise elmúlt 20 esztendejéből). Voltak hiányérzeteim is persze, és voltak olyan dolgok is benne, amiket feleslegesnek éreztem én is (homoszexualitás), de mindezek mellett még így is erős három csillagot adnék a teljes filmre.
54 Hellraiser (2022)
Clive Barker korszakalkotó Hellraiser filmjének újragondolásában egy fiatal nőnek szembe kell néznie a bátyja eltűnéséért felelős rejtélyes rejtvénydoboz mögött álló... több»
