Vajon hány színésznek nyílt arra lehetősége, hogy saját magát alakíthassa egy filmben? Valószínűleg egy kezünkön meg tudnánk őket számolni. Audie Murphynek ez megadatott, ugyanis a második világháborús élményeiről szóló önéletrajzát 1955-ben celluloidra vitték. Habár eleinte vonakodott attól, hogy ő legyen a film főszereplője, mert idősnek tartotta magát a nagy kamasz eljátszásához, végül mégis kötélnek állt. A végeredmény egy, az angolszász országokon kívül kevéssé ismert háborús produkció lett, amely talán nem teljesen indokolatlanul tűnt el szép csendesen a süllyesztőben.
A történet Audie Murphy tizenéves időszakát tárgyalja, a második világháború befejezéséig. A film kezdetén megismerkedhetünk a szegénységben élő családdal, amelyet a 12 éves fiúcska próbál eltartani. Amerika háborúba lépése után Audie is katona szeretne lenni, de eleinte eltanácsolják, majd mégis sikerül bejutnia a seregbe.
A cselekmény bemutatja a mindössze 17-20 éves fiatalember harctéri tapasztalatait, illetve a néha vakmerőséggel határos cselekedeteit, majd pedig a háború vége felé szerzett sebesüléseiből való lábadozását. Egy rendkívüli ember rendkívüli életét ismerhetjük meg a filmből, aki gyakran szinte gondolkodás nélkül indított magánakciókat az ellenséggel szemben, voltaképpen a későbbi akciófilmek hőseinek mintájául szolgálva, ám valami nagyon hiányzik ebből az alkotásból, ami igazán maradandó élménnyé tehetné.
A magam részéről a fő problémát a rendezésben látom: kicsit rutinszerűnek, jellegtelennek éreztem az egész produkciót, szerintem hiányzik belőle a nagy alkotók karizmatikussága. A film tisztességes iparosmunkaként próbálja visszaadni az eseményeket, mint amikor egy diák felmondja a bemagolt szöveget. Egy-két csatajelenet viszonylag jól sikerült (igaz, elég kevés statisztát és járművet mozgatnak, mintha néhány tucat ember szaladgálna fel-alá), de nagyjából ennyi a pozitívum ebben a produkcióban Audie Murphy játékán kívül.
Mintha a koherencia is hiányozna a cselekményből, néhány kiragadott epizódot láthatunk Murphy életéből, gyakorlatilag mindent a "hőssé" váló kamasz narratívájának alárendelve. (Valahol azért szerintem szomorú, hogy valaki azért lehet hős, és azért kaphat rengeteg kitüntetést, mert halomra ölte az embereket, de ez más kérdés.)
Leginkább azokra az eseményekre koncentrál a film, amelyek ezt a teleologikus koncepciót támogatják, miközben vajmi keveset szól például az érzésekről, a lelki vívódásokról, az átélt traumákról, veszteségekről. A mű sajnos nem igazán ás mélyre, túlságosan is a mozaikszerűen összeválogatott eseménytörténetet helyezi előtérbe, de a lélektani ábrázolás vagy az interperszonális kapcsolatok bemutatása elsikkad, és voltaképpen az egyes alakokról sem tudunk meg jóformán semmit, gyakorlatilag jelentéktelenek és jellegtelenek.
Hogy ennek ki/mi az oka, nem tudom, talán rendezői hiányosságról van szó, talán a forgatókönyv volt gyenge, de az sem zárható ki teljes bizonyossággal, hogy Murphy önéletrajza sem részletezi ezeket a dolgokat. Egy ilyen érdekes és különleges életút mélyebbre hatoló feldolgozást igényelt volna, talán egy jó forgatókönyvíróval és rendezővel ez teljesülhetett is volna. Így viszont csupán egy feledhető munka marad ez a film, amely valahol ott kullog a nagy klasszikusok mögött.
77 A pokolba és vissza (1955)
akció | dráma | életrajzi | háborús | romantikus
Audie Murphynek, a II. Világháború legtöbb kitüntetést kiérdemelt katonája életének és katonai pályafutásának a története. Audie Murphy egy texasi farmon született, szegény... több»
Szereplők: Susan Kohner, David Janssen, Brett Halsey, Dale Hartleben, John McIntire
