2025.10.25 11:46 Krumplishal Olvasottság: <100x
0

Egy kifáradt széria végjátéka

A Halálos iramban 10 (Fast X) már a sorozat tizedik főepizódja, és nehéz nem érezni azt, hogy a franchise mostanra végleg elvesztette eredeti önmagát. Amit egykor utcai versenyzésről, testvériségről és alvilági hősiességről szóló akciófilmként ismertünk, mára önmaga paródiájává vált: túlzó, fizikaellenes és néha fájdalmasan önismétlő. Louis Leterrier rendezése látványban ugyan hozza a megszokott grandiózumot, de történetben és érzelmi súlyban már messze nem tudja megidézni a széria fénykorát.

A történet középpontjában ismét Dominic Toretto (Vin Diesel) áll, aki most Dante Reyes (Jason Momoa) bosszújával kénytelen szembenézni. Dante az ötödik részben megölt Hernan Reyes fia, és egész életét annak szentelte, hogy Dom és csapata bűnhődjön. Ez a bosszúszál lehetett volna a film legerősebb eleme, hiszen az Ötödik sebesség (Fast Five) még a sorozat egyik legjobb epizódja volt – ám a forgatókönyv képtelen arra, hogy valódi drámát vagy érzelmi tétet építsen köré. Ehelyett marad a kaotikus akció, a túlzó robbanások és a nevetségesen szuperhősivé vált karakterek.

Egy kifáradt széria végjátéka

A film hibái közül a legszembetűnőbb a történetvezetés szétesettsége. A cselekmény annyi szálra bomlik, hogy szinte követhetetlenné válik: a csapat tagjai különböző kontinenseken futnak, miközben semmi sem köti össze igazán a történetüket. A humor erőltetett, a dráma túl komolyan vett, és a pátosz – főként Diesel tételmondatai („A család mindennél fontosabb”) – már inkább idéz valami önironikus mémkultúrát, mintsem hiteles karakterfejlődést.

Jason Momoa alakítása ugyanakkor az egyik ritka pozitívum. Dante figurája színes, kiszámíthatatlan és egyben szórakoztatóan őrült – mintha Joker és Jack Sparrow keveréke lenne. Momoa élvezettel lubickol a szerepben, és minden jelenetében energiát visz a filmbe, amitől a Halálos iramban 10. néha még él is. Az ő figurája legalább tudatosan túljátszott, míg a többiek – főként Diesel, Michelle Rodriguez és Tyrese Gibson – már szinte unottan ismétlik a korábbi filmek paneleit.

A látványvilág természetesen grandiózus, és a vizuális effektek a csúcstechnológia határát súrolják, de mindez nem tudja elfedni a kreatív kiüresedést. Az akciójelenetek – például a római robbanásos üldözés vagy a gát tetején lezajló finálé – önmagukban látványosak, de teljesen tét nélküliek. Tudjuk, hogy senki sem hal meg igazán, tudjuk, hogy minden robbanás után valaki sértetlenül sétál ki a füstből. Emiatt az egész elveszíti a feszültséget és az izgalmat, ami a korai részeket még éltette.

A film másik pozitívuma talán az, hogy technikailag precízen van összerakva: Leterrier rendezése gördülékeny, a tempó nem ül le, és a zenék (különösen az elektronikus-hiphop-vonal) még mindig erősek. De ez kevés ahhoz, hogy kompenzálja a forgatókönyv ürességét és a karakterek túlságosan hősies, emberfeletti mivoltát. A Halálos iramban 10 .egy hangos, látványos, de szívtelen epizód. Egy hatalmas franchise önismétlő darabja, ami már nem tud mást adni, csak újabb és újabb robbanásokat. A sorozat egykor ikonikus „családüzenete" mára üres frázissá vált, és a film inkább emlékeztet egy drága kaszkadőrcirkuszra, mint valódi moziélményre.

akció | kaland | krimi | misztikus | thriller

Számos küldetés után és minden nehézség ellenére Dom Torettónak és családjának sikerült túljárnia az összes eddigi ellenfele eszén, kijátszani minden nehézséget és... több»

0