Halálos iramban 10

Most őszintén, erre mit lehet mondani már? Az ember sokszor igyekszik pozitívan értékelni, ezzel is becsülve az alkotó munkáját, de itt azért már jócskán visszaélnek az ember jóindulatával. Ezt tulajdonképpen kommentálni se kéne, és nyilván nem is az én véleményem fogja felnyitni a szemüket, de ez, amit már sokadjára leművelnek, inkább kezd egy hullámhosszra kerülni a török romantikus sorozatokkal. Borzalmas koncepció, rettentően vérszegény, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ezt élvezettel csinálják a szereplők; olyan érzés már, mint egy elhidegült kapcsolat utolsó vergődései, és ennek fejében jön még belőle rész. Hát, jó gyomrot hozzá, én sajnálnám az időmet még a trailerre is.

Ismerős recept szerint készült a legújabb Halálos Iramban, és bántó, hogy továbbra sem módosítottak rajta semmit. Lényegében egy extra látványos, újkori Steven Seagal-filmről van szó, annak minden jó és rossz tulajdonságával, illetve Vin Diesel a Mestert megszégyenítő alakításával. Az akciójelenetek egyszerre kemények és nevetségesek, ezt a részét imádtam. A maradék másfél órával voltak kisebb-nagyobb gondok. Ezúttal is komolyan veszi magát a film, puffogtatják a drámai egysorosokat (Diesel szövegkönyvében más nincs is), amiken képtelenség nem nevetni, időnként meg próbálnak vicceskedni, amin pár kivételtől eltekintve képtelenség nevetni. Jason Momoa ripacs Joker alakítása nekem üde színfolt volt, de hallottam olyat is, akit idegesített. A játékidőt viszont meg lehet érezni, ami egy ennyire pörgősnek és epikusnak szánt filmnél nem előny. Továbbra is tartom, hogy az ilyen jellegű moziknak két órába bele kellene férniük (lehetőleg stáblistával együtt). Más értéke úgysincs a római meg az utolsó fékevesztett zúzáson kívül, minek akkor annyi sallang mellé? Ez az első epizód amúgy, amit moziban láttam (ezt is mindjárt IMAX-ben, premier előtt), határozottan jót tesz neki a nagyvászon, és azt kell mondjam, a szinkron is csak kényelmesebbé teszi a lusta belesüppedést a totális retardáltság masszájába. Három csillagból fél a moziélménynek szól tehát. Ja, és jó poén volt a mega cliffhanger, ami még a Maffiózók lezárását is megszégyenítette.

Autók mennek ide-oda, szabvány akciójelenetek minden hatodik percben, hogy ne tudjon elaludni senki. Közepes színészek nevetségesen ostoba dialógusokat mondanak egymás irányába. Színészi játék legalját látjuk, ostoba dialógusokkal. Senki sem a film szeretete miatt van benne, látszik, hogy csak összelapátolják a pénzt, oszt mennek vissza a nyaralójukba. Momoa az egyetlen üde színfolt, aki megpróbált valamit kezdeni a féldimenziós karakterével. Valószínűleg az improvizációiban lévő potenciált nem is akarta észrevenni a rendező, pedig, ha a film jobban beleállt volna az ilyen elrugaszkodott, őrült karakterekbe, és sokkal kevésbé vette volna magát komolyan a sztori, akár még egy szórakoztató popcorn mozi is lehetett volna. Nincs is min gondolkozni, a film története értelmezhetetlen, a sztorielemek egymásutánisága véletlenszerű. Hopp, most Rómában vagyunk, hopp, most Rióban, hopp, most egy random autópályán. Nincs miért aggódni, a karakterek nem tudnak meghalni, így aztán minden találkozás jellegtelen és izgalommentes. Még az egy ténylegesen halott karaktert is folyamatosan visszahozza a film.

Momoa ripacskodása az egyetlen szórakoztató elem ebben a rég nevetség tárgyává vált franchise-ban. Lassan kiderül, hogy valójában senki sem halt meg az előző részekben, szembe köpve saját magát újra és újra. Ez már tényleg semmiről nem szól a profito... Többn kívül, nem tudom, mennyire kell hülyének lenni, hogy ezt még bárki komolyan tudja venni. Remélem, csinálnak még tíz részt, és Toretto eljut családjával a Marsra.