Halálos iramban 10

Nagy F&F rajongó vagyok, mondhatni, a franchise első generációs fanja a kezdetektől. Sok átalakuláson esett át a Toretto–O'Conner duó körüli kis csapat, az autóversenyzős feelingtől a kommandós témáig. Kaptunk már profi rablókat, jégen harcoló macsókat és űr-cowboyokat is. A legjobb az 5. és a 7. rész lett, a többi csak felvezetés és lecsengés. A nyolcadiktól lejtmenetben van a F&F-franchise, a legújabb 9. és 10. rész pedig már szinte a legjobb epizódok karikatúrája sajnos. Az értékelésem még így is masszív három csillag.

Ismerős recept szerint készült a legújabb Halálos Iramban, és bántó, hogy továbbra sem módosítottak rajta semmit. Lényegében egy extra látványos, újkori Steven Seagal-filmről van szó, annak minden jó és rossz tulajdonságával, illetve Vin Diesel a Mestert megszégyenítő alakításával. Az akciójelenetek egyszerre kemények és nevetségesek, ezt a részét imádtam. A maradék másfél órával voltak kisebb-nagyobb gondok. Ezúttal is komolyan veszi magát a film, puffogtatják a drámai egysorosokat (Diesel szövegkönyvében más nincs is), amiken képtelenség nem nevetni, időnként meg próbálnak vicceskedni, amin pár kivételtől eltekintve képtelenség nevetni. Jason Momoa ripacs Joker alakítása nekem üde színfolt volt, de hallottam olyat is, akit idegesített. A játékidőt viszont meg lehet érezni, ami egy ennyire pörgősnek és epikusnak szánt filmnél nem előny. Továbbra is tartom, hogy az ilyen jellegű moziknak két órába bele kellene férniük (lehetőleg stáblistával együtt). Más értéke úgysincs a római meg az utolsó fékevesztett zúzáson kívül, minek akkor annyi sallang mellé? Ez az első epizód amúgy, amit moziban láttam (ezt is mindjárt IMAX-ben, premier előtt), határozottan jót tesz neki a nagyvászon, és azt kell mondjam, a szinkron is csak kényelmesebbé teszi a lusta belesüppedést a totális retardáltság masszájába. Három csillagból fél a moziélménynek szól tehát. Ja, és jó poén volt a mega cliffhanger, ami még a Maffiózók lezárását is megszégyenítette.

Autók mennek ide-oda, szabvány akciójelenetek minden hatodik percben, hogy ne tudjon elaludni senki. Közepes színészek nevetségesen ostoba dialógusokat mondanak egymás irányába. Színészi játék legalját látjuk, ostoba dialógusokkal. Senki sem a film szeretete miatt van benne, látszik, hogy csak összelapátolják a pénzt, oszt mennek vissza a nyaralójukba. Momoa az egyetlen üde színfolt, aki megpróbált valamit kezdeni a féldimenziós karakterével. Valószínűleg az improvizációiban lévő potenciált nem is akarta észrevenni a rendező, pedig, ha a film jobban beleállt volna az ilyen elrugaszkodott, őrült karakterekbe, és sokkal kevésbé vette volna magát komolyan a sztori, akár még egy szórakoztató popcorn mozi is lehetett volna. Nincs is min gondolkozni, a film története értelmezhetetlen, a sztorielemek egymásutánisága véletlenszerű. Hopp, most Rómában vagyunk, hopp, most Rióban, hopp, most egy random autópályán. Nincs miért aggódni, a karakterek nem tudnak meghalni, így aztán minden találkozás jellegtelen és izgalommentes. Még az egy ténylegesen halott karaktert is folyamatosan visszahozza a film.

Momoa ripacskodása az egyetlen szórakoztató elem ebben a rég nevetség tárgyává vált franchise-ban. Lassan kiderül, hogy valójában senki sem halt meg az előző részekben, szembe köpve saját magát újra és újra. Ez már tényleg semmiről nem szól a profito... Többn kívül, nem tudom, mennyire kell hülyének lenni, hogy ezt még bárki komolyan tudja venni. Remélem, csinálnak még tíz részt, és Toretto eljut családjával a Marsra.

A legelső rész, amit látok a szériából. Nehéz pontozni a filmet, mert félelmetes, hogy ez a sok hülyeség nem ironikusan, trash-nek szánva készült, mint a Machete. Viszont el kell ismernem, hogy nagyon jól szórakoztam, végigröhögtük az egészet, és ennél több akciót nehéz lehet egy filmbe beletenni.