Öt év telt el azóta, hogy New Yorkot megmentették Gozertől, és a Szellemirtók neve fogalom lett. Az első rész kultstátuszba emelte a tudósokból lett szellemvadászokat, így a folytatás elkészítése elkerülhetetlen volt – mégis, a Szellemirtók 2. valahogy más energiákkal működik, mint elődje. Nem rossz film, de már nem az a vad, friss és anarchikus komédia, hanem inkább egy látványos, családbarát kaland, ami igyekszik mindenki kedvére tenni.
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első film véget ért – de ironikus módon a hősök most pereskednek: tönkrementek, és a város elfordult tőlük. Ez a szatirikus alapötlet zseniális: a modern társadalom gyorsan elfelejti a hőseit, és a Szellemirtók újra a semmiből kénytelenek felépíteni magukat. A baj akkor kezdődik, amikor Dana Barrett (Sigourney Weaver) kisfiát természetfeletti erők kezdik fenyegetni, s a nyomok egy föld alatti, rózsaszín nyálkafolyamhoz vezetnek. Ez a nyálka a város lakóinak negatív érzelmeiből táplálkozik – harag, irigység, közöny –, és tökéletes metaforája az emberi természet sötét oldalának. A gonosz forrása pedig Vigo, a Kárpátok ostora, egy démoni festménybe zárt zsarnok, aki vissza akar térni az élők közé.
A Szellemirtók 2. legnagyobb erőssége, hogy ugyanaz a csapat tér vissza, akik az első részt felejthetetlenné tették. Bill Murray cinikus humora, Dan Aykroyd és Harold Ramis tudományos őrülete, valamint Ernie Hudson józan higgadtsága ismét remekül működik együtt. Murray és Weaver párosa még mindig tele van szikrával, és a film legjobb pillanatai azok, amikor a karakterek laza, improvizatív módon civódnak. Rick Moranis és Annie Potts is újra feltűnnek, és továbbviszik a franchise bohókás, szerethető oldalát.
A látványvilág 1989-ben kimagaslónak számított – a speciális effektek, a szellemek és a hatalmasra növő Szabadság-szobor életre keltése még ma is mosolyt csal az arcra. Ez a jelenet egyszerre giccses és zseniális: ahogy a hősök a „(Your Love Keeps Lifting Me) Higher and Higher” dallamára irányítják a szobrot, a film pillanatokra visszatalál a tiszta, gyermeki lelkesedéshez, ami az első rész szívét is adta.
Ugyanakkor a Szellemirtók 2. gyengesége is ebben rejlik: túlságosan is próbál kedves lenni. A sötétebb, felnőttebb humor helyett sokszor gyerekbarátabb, slapstick-jellegű poénok uralkodnak, és a történet is kiszámíthatóbb. Vigo karaktere látványos, de kevésbé félelmetes, mint Gozer volt, és a film ritmusát időnként megtöri a moralizálás a pozitív energiáról és szeretetről. A "gonosz legyőzhető, ha elég kedvesek vagyunk egymáshoz” üzenet aranyos, de túlságosan szájbarágósan tálalják.
Mindezek ellenére a Szellemirtók 2. szerethető, sőt, nosztalgikus film. A karakterek közötti kémia működik, a zenék (különösen Bobby Brown – On Our Own) remekül illenek a kor hangulatához, és az egész produkciót áthatja egyfajta ’80-as évekbeli optimizmus. A film nem vált forradalmi klasszikussá, mint elődje, de méltó folytatás, amelynek báját az idő csak még jobban felerősítette. Ma, több mint harminc évvel a bemutató után a Szellemirtók 2. már nem csupán egy „gyengébb folytatás”, hanem egy korszak nosztalgikus lenyomata. Egy olyan film, ami a maga módján újra megpróbálta megmenteni a világot – még ha ezúttal egy kis nyálkán és a Szabadság-szobron keresztül is.
75 Szellemirtók 2. (1989)
akció | fantasy | sci-fi | vígjáték
A Szellemirtók csapata visszatér, hogy újult erővel vegye fel a harcot az ektoplazmák ellen. A szellemek elsöprő túlerőre tesznek szert. Az egész egy festménnyel indul, amelyen... több»
Szereplők: Sigourney Weaver, Bill Murray, Dan Aykroyd, Max von Sydow, Rick Moranis
