A film a színészi teljesítményre, bizarr témára, a statikus felvételek egymást követésére épít. Közben a néző mintha figurákat követne a képernyőn. Az egész együtt egy szokatlan hangulatot ad ki...
Van ebben a filmben valami elemi erő, ami nagyon átüti az ember lelkét, amikor kijön a teremből. Engem levett a lábamról, egyszerűen nem tudok negatívat mondani róla. Hozzám nagyon elért, és ezt kevés film tudta eddig, úgyhogy megadom az 5 csillagot.
Nem az a tipikus Woody Allen film, persze azért felismerhető, de nálam a hangulata abszolút ütős volt. Egy kissé talán lehangoló is volt az egész így. Hiába, eléggé emelkedett humorú film, épp ezért alighanem nem mindenkinek fog bejönni.
François Ozon egy olyan rendező, akinek érdemes odafigyelni a munkásságára, bár elég változó a színvonal, amit szállítani tud. Ez a filmje mindenképp a jobbak közé tartozik, ha nem a legjobb, a kiváló alakítások, a remek fényképezés és a finoman adagolt dráma nagyon érdekes elegyet alkot. Remek film, az európai drámák kedvelőinek kihagyhatatlan.
Amy Schumert nagyon bírom, nem láttam még olyan filmjét, amiben ne lett volna szórakoztató, nálam ő megbízhatóan szállítja a humort, és úgy vettem észre, nem csak én szórakoztam jól a teremben. Nem egy korszakalkotó vígjáték, de az idei felhozatalból még mindig az ütősebbek közé tartozik.
Először nem bírtam hinni a szemeimnek, annyira lenyűgözött a film képi világa. Igaz, hogy a történet nincs túlbonyolítva, mégis van benne valami, ami engem abszolút lebilincselt. Izgalmas és mégis fordulatos, szinte egy lélegzetvételnyi percet sem hagyott.
Egy óriási adag angol humor az egész film, nagyon élveztem. Nem mindenkinek fog tetszeni, az egyszer biztos, de akinek bejön ez a műfaj, annak szintén garantált a szórakozás. Nehéz is beszélni róla spoiler nélkül. Nézzétek meg! Nagyon ajánlom!
Nagyon érdekes az egész, noha eddig nem sok mindent tudtam Szent Ágostonról valahogy elkezdett érdekelni ennek a személynek az élete, erre jó volt a film, viszont a történetiségét én fenntartásokkal fogadnám mindenki helyében.
Szerintem jó a film alaptörténete és a kivitelezés sem sikerült annyira olcsónak. A színészeket kicsit jobban megválogathatták volna, de ezt leszámítva én remekül szórakoztam a film alatt.
Nekem úgy tűnt, Freeman és lehet, hogy a készítők is a buddhizmus és a hinduizmus irányába húznak. Valahogy sokkal összeszedettebbek voltak azok az interjúk.
Nagyon akartam szeretni ezt a filmet, de sajnos nem ment. Igaz, utálni sem tudom. Összességében van itt egy nagyon is fajsúlyos téma, amihez tudni kell nyúlni, és persze ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne humort belevinni, de ez a film csupán elidétlenkedte az egészet, így én sem tudtam igazán komolyan venni. Nagyon sajnálom, mert tényleg van spiritusz a koncepcióban.
Bronson ezekben az években sorozatban gyártotta az olcsó filmes szerepléseket. Ez egy kimagaslóan jó filmje, és azért néztem meg, mert tudtam, hogy Tarantino is oda volt egy két ötletéért.
Az akciójelenetek olyanok, mintha egy számítógépes játékba csöppenne az ember. Egy kicsit túlságosan is mesterkéltek. Ettől persze még nem lesz egy rossz film, mindenképpen érdemes megnézni, érdekes élményt nyújt.
Habár a sztori nem ígért sokat, de a kidolgozása és az operatőri precizitás miatt nem bántam meg, hogy ezt a filmet választottam. Érdemes megnézni, sokáig megmaradnak az emberben utána az egyes jelenetek képkockái.
72 Woyzeck (1979)