A történet nem igazán fantáziadús, bár nem is ezen van a hangsúly. Ez persze nem kellene, hogy kizáró ok legyen egy vígjátéknál. A legnagyobb baj még az ezzel a filmmel, hogy nem igazán törődik a nézővel. Mintha egy olcsó viccgyűjteményből ollózták volna össze a csattanókat. A forgatókönyv tehát abszolút bukta. A színészi gárdából talán Phil Hartman alakítása ér valamit, Sinbad...őt meg nem igazán tudom, hogy kicsoda. Mindenesetre ez a film teljesen felejthető. Egyszer meg lehet nézni, de nem igazán hagy nyomot az emberben majd.
Amondó vagyok, hogy ez a film inkább elalváshoz, vagy háttérzajnak jó, többnek nem igen, mivel nem tudta lekötni a figyelmemet igazán. Szóval, kicsit unalmas.
Nem annyira a vallást támadja, inkább a női közösségek viselkedése a téma és hogy mennyire nem volt választása egy nőnek annak idején. Most sincs...csak megjegyzem.
Ilyen filmek sajnos ma már nem nagyon készülnek, amelyek képesek megtalálni az egyensúlyt az akció és a dráma között. Azaz ne legyen túl agyatlan sem, ugyanakkor ne legyen túlságosan emészthetetlen is a történet. Izgalmas és kiváló alkotás!
Hát nem rágtam le mind a tíz körmöm, de nem mondhatnám, hogy nézhetetlen a film. Egyszerűen nem az én műfajom. A színészi alakítások nem túl izgalmasak és a képi világa sem olyan fantasztikus, mint azt elvárható lenne ebben a műfajban. Szerintem eléggé sok lehetőséget kihagytak az alkotók.
Nekem ez a film egyszerűen nem tetszett. Annyira melodramatikus és ripacskodó, hogy sokszor fáj nézni. Koltai filmjei egyszerűen ilyenné vált, mindent felfúj.
Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, vártam, hogy meglátom Hepburn kisasszonyt erre egy tök másik Hepburn művésznő jött a színre. Ebből is látszik mennyit konyítok a filmtörténelemhez...:D
Nos, hát engem ez a film kellemesen meglepett. Valami gyengébb B-kategóriás filmre számítottam, ami talán ha nem is unalmas, de semmiképpen sem lesz valami érdekfeszítő. Ennek ellenére szinte csak kapkodta a fejem. Hát, mindenkinek csakis ajánlani tudom.
Nagyon kedves és megérintő történet, amit bármikor meg lehet nézni. A film képi világa is szerintem nagyon rendben van. Bár számomra a gyerekszínészek nem voltak kifejezetten szimpatikusak, nem tudom, hogy releváns elvárás-e mindez, de így gondolom.
Alapvetően minden adott, hogy a film egy igazán jópofa horror-vígjáték legyen, de sajnos a nyolcvanas évek kliséi annyira rányomják a bélyegüket a koncepcióra, hogy inkább amondó vagyok, hogy szeretném elfelejteni, hogy én ezt a filmet egyáltalán láttam.
Ez tipikusan az a film, ami képes mosolyt csalni az ember arcára, és jókedvvel tölti el. Nem fogsz hangosan, sírva röhögni rajta, de ennek a filmnek nem is az a célja.
67 Véndögség (1995)