Valós történet alapján készült a film, és tényleg felnyitja az ember szemét. néhányszor picit unalmassá válik, de végig érződik a hangulat, hogy bármikor tragédiába torkollhat
Régen nem volt már részem ilyen önfeledt nevetésben és kellemes időtöltésben, mint a filmet nézve. Nagyszerű maga a forgatókönyv is és a rendezés tényleg mindent kihozott ebből a produkcióból, amit csak ki lehetett. Nagyon hangulatos a film humora.
Szerintem egész jó a Krokodilvadász, izgalmas és pörgős, és a halom klisétől eltekintve szerintem nagyon jól működik a koncepció. Egyszer meglehet simán nézni, anélkül, hogy az ember azt várná, mikor lesz vége.
Abszolút zseniális koncepciónak tartom, ami az neorealizmus szellemét sugallja nekem. Nálam ezzel már abszolút nyert a film. Ezen felül pedig szerintem nagyon kellemes humora is van, amit én csakis ajánlani tudok.
Abszolút kiszámítható az egész történet, nem tudnám megmondani, hogy melyik ponton adtam fel és már csak úgy bámultam az egészet. Sajnálom, de én ezt a filmet egyszerűen időpocsékolásnak tartom.
Azért a franciák is tudnak valamit erről a műfajról, mert szerintem nem volt olyan rossz ez a film, mint amilyennek elsőre gondoltam. Igaz, hogy a színészeknek nem volt sok lehetősége kibontakozni, de az ilyen filmeknek nem is ez a célja. Ugyanakkor kellően ijesztő és félelmetes volt ott, ahol annak kellett lennie. Nekem tetszett.
A bonyodalom elég semmilyen, a történés silány. Mint háttérzaj vasaláshoz nagyon jó, szóval nem nagy durranás, de azért lightos szórakozásnak megjárja.
A film remek feldolgozását adja a Hideg vérrel című regénynek, ami egyébként szenzációs, sokkal több részlet van leírva a könyvben, mint ami a filmből kiderül. Ez semmit sem csökkent a film nagyszerűségén, még sem csinálhatnak öt órás filmet, vagy trilógiát ebből a sztoriból. Philip Seymour Hoffman remekül illik a szerepébe, nagyjából így képzeltem el Capote-t.
Aki szereti a kultúrát, szeret múzeumba járni, annak biztosan tetszeni fog ez a film. A legnagyobb problémám az volt, hogy nem lehetett megállítani a képet, és öt vagy tíz percig elmélyülten nézni. Ezzel együtt a filmes keretek adta lehetőségeket maximálisan kihasználja Marco Pianigiani, s remélem további hasonló filmek elkészítésére fogja ösztönözni a siker.
Hát ezt jól benézte Firth és Witherspoon is. Igazán kár érte, milyen jó lett volna ilyen főszereplőkkel egy jó kis thriller. De őszintén mondom, ezt nem tudom ajánlani.
Szeretem a hatvanas hetvenes évek francia filmjeit, Delont pedig különösképpen imádom. De ezen azért érzékelhető az idő, kicsit vontatott, kicsit már megkopott.
Nekem a cselekmény egy picit unalmas volt, túlságosan el voltak nyújtva a jelenetek, ám a feszültség valahogy mégsem volt átélhetőbb. Mindenesetre nem bántam meg, hogy megnéztem.
Hogy mást ne mondjak, nagyjából tudtam mire számítsam, így nem ért csalódást. Korrekt film, bár túl sokat tényleg ne várjatok tőle, amit viszont ígér, azt teljesíteni tudja.
Van benne valami könnyed romantika, ami egészen élvezhetővé teszi a filmet, nincs nagy tétje, és emiatt persze nem is válik egy kiemelkedő alkotássá, de ennyire nem is veszi komolyan magát az egész.
Hát, nem túl pörgős a sztori, így kell hozzá hangulat, hogy az ember egyszerűen leüljön elé és meg tudja nézni. De ettől függetlenül szerintem abszolút érdemes próbálkozni vele. :)
Az ember azt gondolná, hogy ez egy egyszerű történet mint a bot, de ahogy megkaparja a felszínt, máris rengeteg mindent talál alatta. Ez egy olyan alkotás, amit bármikor meg lehet nézni, és nem csupán szórakoztatót, de elgondolkodtató is.
Nekem egy kissé sok volt mindez, eleve ezek a műfajvegyítések valahogy nem illeszkedtek, egyszerűen túltolták ezt a készítők. Minden esetre egyszer simán érdemes megnézni.
82 Tűzben edzett (2015)