Az biztos, hogy a filmnek van egy nagyon egyedi hangulata, amelyet nagyon jó újra és újra átélni, viszont az is tény, hogy kell hozzá egy kis türelem, hogy az ember igazán élvezni tudja.
Engem egészen kellemes nosztalgikus hangulatba hozott a sorozat, bár nem minden rész jó, mégis van benne valami, ami a képernyő elé szegez. Jó kis helyzetek, sziporkázó párbeszédek jellemzik többségében.
Nem igazán hozta azt az idegelelős hangulatot, amire számítottam, de egyszer simán meg lehet nézni, szerintem. Sophie Turner alakítása persze zseniális, ez nem is lepett meg, de látszik a castingon, hogy a készítők nem akartak kockáztatni ezen.
Szinte minden a helyén van ebben a filmben. Kiváló színészi gárda, főként így, hogy gyerekszínészek...hát még most is beleborzongok ezekbe az alakításokba. Nagy erőssége a filmnek a sztori mellett, hogy hihetetlenül jó atmoszférateremtő ereje van. A képi világa pedig fenomenális.
Tetszett, hogy nem élvonalas színészekkel is ilyen jó filmet ki tudtak hozni az egész koncepcióból az alkotók. Az már kevésbé, hogy túlságosan is kiszámítható volt a sztori, és egyre jobban csak klisékből épült fel az egész.
Bár nem egy kiemelkedő a darab, a filmnek nagyon is vannak értékes pillanatai. Tetszett, hogy nem feltétlenül veszi komolyan magát, így akár egy könnyed mozi délutánhoz is alkalmas a film. Egyszer nézhető, de izgalmas.
Bár nagyon fura a cím, szerintem a film ennek ellenére nagyon is jó hangulatú és aranyos. Van benne valami kellemes, ami feldobja a napomat, és nem érződik rajta az a tipikus teátrálisság, ami a magyar filmekre annyira jellemző szokott lenni.
Szerintem ennek a filmnek egyszerűen nagyon a füstje, mint a lángja. Egy ideig le tudott kötni, de végül a film második felétől eléggé klisés lett, és mintha rá is játszott volna már túlságosan erre a valami módon burkoltan kegyetlen közegre.
Tetszik, hogy a történet nagyon egyszerű, és nincs nagyon idegesítő módon mindig az epizódok végén elvágva a cselekmény, amivel lényegében nem a feszültséget fokozzák, hanem egyszerűen követhetővé teszik a sorozatot. Nagyon szuper, csak azt sajnálom, hogy ennyire rövid.
Nagyon lassú sztori, és nem is biztos, hogy tud bárki azonosulni a karakterekkel, szóval kell hozzá némi türelem. Az biztos azonban, hogy van egyfajta sajátos hangulata és képi világa.
Az alakítások egy kicsit teátrálisra sikeredtek, de ettől függetlenül szerintem még így is egy monumentális film. Nagyon precízen a helyén van minden, és bár a cselekménye egy kissé lassú, mégis nagyon kalandos tud maradni végig.
Sztori nem túl dinamikus, én pedig eléggé türelmetlen voltam ezzel a filmmel. Olyan mintha szándékosan lenne elnyújtva, bár másfél óra sincs, nekem ez sok volt.
Nem igazán tudom, mi lehetett a készítők célja, mindenesetre a történet egészen érdektelenségbe fullad. A képi világa ugyanakkor nagyon szép, remek operatőri munka, de sajnos ez még nem teszi kevésbé felejthetővé.
Egy kissé melankolikus, de nagy szép, ír road- movie. Pontosan azt kaptam tőle, amit vártam. A karakterek, amiket megjelenít tele bölcsességgel és esendőséggel egyaránt.
Nem felesleges ilyen filmeket gyártani. A költségvetés nem veri az egeket, de tisztességes munkát lehet összehozni ennyiből. A színészk abszolút szerethetők és a sztori is edves, még ha kissé kiszámítható is. Ne feledjük, hogy ez a film nem filmes díjakra hajt, célja a nézők zórakoztatása.
Szerintem Christian Slaternek igazán jól állt ez az apaszerep, nagyon kellemes hangulatú film, ami igazán mély nyomot hagyott bennem. Szerintem rengeteg kérdésre kapja meg az ember a választ a családi és kapcsolati problémákra.
Nagyon feszültséggel teli és fordulatos sztorija van, amire én nem számítottam, szóval egész kellemes meglepetés volt a film. Kicsit gyengék az alakítások ugyan szerintem, na de annyi baj legyen.
Már mér ne! Természetes, hogy fokozódó paranoiával tekintenek körül, hisz a világ egy része rettentően szeretné az országot darabokban látni, felperzselve. Még jó, hogy katasztrófa forgatókönyveken agyalnak...nem sajnálatból, de ezek a dolgok megtörténhetnek, bármikor, bárhol ebben a világban...
76 A szerelem nem szégyen (1940)