Egy darabig nem tudott lekötni, kicsit szenvedés volt nézni, mivel a történet nagyon lassan lendül bele, de aztán egészen izgi lett, meg tudnám nézni még egyszer, bár félek, hogy ettől még nem lesz jobb a film első egyharmada.
Az olyan elbaltázott képregény-adaptációk után, mint a Daredevil vagy a Punisher a legrosszabbra számítottam, de Hellboy lenyűgöző és szórakoztató lett.
Nem szeretem a science-fictiont annyira, hogy minden témába vágó filmet gondolkodás nélkül bekajáljak, de ez a film végre mondott is valami izgalmasat számomra, amin érdemes és érdekes volt elgondolkodnom. Az ilyen történetű filmeket viszont kifejezetten szeretem, függetlenül attól, hogy mi a végkifejlet, vagy adott esetben milyen a megvalósítás. itt az alapötletet díjazom, de azt nagyon.
Nekem teljesen mindegy volt, mi a fő gondolatisága a filmnek, mert nekem bejött összességében. Oké, nem egy eget rengető alkotás, meg simán csak egy egyszer nézhető kategória, de azért csak jól esett megnézni.
Kicsit uncsi volt ugyan, de végül rá kellett jönnöm, hogy irtó jó hangulatot varázsolt a film, valahogy felidézi a gyerekkoromat, és bár akkoriban én elég sok ilyen filmet néztem, ma már másként tekintek ezekre. Szerintem minden generációnak érdemes volna megnéznie egy ilyet.
Nem igazán tudott lekötni, az egész valahogy olyan sablonsztori, vagy legalábbis erőltetett, a mondandója pedig egy nagy nulla. Bár egyszer talán érdemes megnézni, szerintem nem egy maradandó élmény.
Engem ez nagyon megdöbbentett. Igaz, hogy ahogy indított, nem sokat vártam volna az egésztől. Egy klasszikus futballhuligán filmre számítottam de aztán nagyon elszabadult és lebilincselő történet kerekedett ki az egészből.
Lenyűgöző, lélegzet elállító, grandiózus, korszakalkotó! Ezekkel a szavakkal tudnám illetni Marco Pianigiani semmihez sem fogható alkotását. A film nagyszerűségének titka, hogy nem spóroltak az anyaggal, tényleg a legkorszerűbb technológiát használták fel a film elkészítéséhez, és ez látszik is.
Haley Joel Osment remek színész volt már egészen kiskorától kezdve, azt viszont nagyon sajnálom, hogy így eltűnt a rivaldafényből, nagyon ígéretes volt. Szerintem ez az egyike az utolsó jó alakításainak.
Igazán mesteri drámasorozat, nem is tudok hibát mondani, vagy gyengeséget, amin javítani kellene. Jó színészek, kidolgozottt karakterek és párbeszédek. Minden adott ahhoz, hogy epizódról epizódra izgulj és agyalj a lehetséges történéseken.
A Mechanikus narancs vérbeli Kubrick-film. Érdekes és hatásos beállítások, erős képek és hangulat, kiváló színészek és megosztó eredmény. A film nagyjából hűen követi a könyv cselekményét, mégis teljesen más hatást ér el, mint az írott szöveg. Valahogy sikerült az alkotóknak olyan dolgokat és jelentéstartalmakat belepakolni, amitől a film még ma is teljesen aktuális.
Nem igazán kötött le a film, a kaland és akció helyett talán túlságosan is nagy hangsúly helyeződik az elnyújtott és üres párbeszédekre. Igazából még Caine alakítása sem volt túlságosan meggyőző számomra. Szóval, eléggé felejthető az egész.
Ezt is megértük, kaptunk egy biohorror-szériát, de azt hiszem, ettől a legtöbben egy kicsivel többre számítottunk. Leginkább az operatőröket tudom dicsérni, mert látványra elég jó kis atmoszférát rittyentettek össze, de a többin azért még dolgozni kéne egy kicsit. Lehet még ebből valami, de én már nem sok időt adok neki.
Az ég egy adta világon semmi baj nincs a Csillagkapuval, maximum annyi, hogy más világba visz, mint a többi sci-fi film. Ha valaki abba akar belekötni, akkor nyugodtan tegye meg, egyébként egy elég jól strukturált filmről van szó, ami látványos jelmezekkel és világokkal szeretné levenni az embert a lábáról, és helyenként szerintem sikerül is neki. Nem a kedvenc tudományos-fantasztikus filmem, de épp elég érdekességet találtam benne ahhoz, hogy szeressem.
Nagyon szép, szívhez szóló történet, bár szerintem az alakítások egy kissé túlzóak. Máskülönben nagyon hangulatos film. Olyan, amit bármikor meg lehet nézni és akár családi mozizáshoz is remek.
A filmben remekül jelenik meg a hit és a profán közötti ellentét, épp ettől válik érdekessé a főszereplő karaktere és jellemváltozása. Mindvégig izgalmas, megköveteli a figyelmet, cserébe pedig elgondolkodtató is.
Egy kicsit nehezen tudtam ráhangolódni a filmre, mivel nem feltétlenül kedvencem ez a műfaj, de végül is azt kell mondjam, hogy a sztori annyira jól meg van írva, hogy igazából ez mindent visz.
Amin meglepődtem, hogy ez a film milyen rettenetesen okosra sikerült ahhoz képest, amit vártam. Egy csomó nagyon releváns kérdést nagyon körültekintően járt körbe, nem zárta rövidre a fontos etikai és hasonló kérdéseket, sőt, a végén még egy egész komoly társadalmi üzenetet is meg tudott fogalmazni, aminek abszolút van aktuális jelentősége. A magam részéről le a kalappal a film előtt.
87 Két pisztolylövés (1977)