Vajon hol lépjük át azt a bizonyos határt? Számomra erről szól a film.
A háborús része egy korrekt történet, ráadásul igaz is. Ugyanakkor a legfontosabb témának azt érzem, miként magyarázzuk el egy békében felnőtt nemzedéknek, hogy az ember képes állattá változni, ha kellően nagy a nyomás. Vajon bűn-e gyilkost ölni? Vajon eltehetünk-e láb alól valakit, aki vélhetően további bűnöket fog elkövetni? Hol a határ a bosszúállás és a leendő rossz megelőzése között? Ki ítéli meg, mi a helyes és helytelen? Ki vállalja a hóhér szerepét? Ezek a kérdések merültek fel bennem a film nézése során, és valószínűleg mindenki más válaszokat ad rá magában.
Ha szeretted Ethan Hawke korábbi filmjét, a Mielőtt felkel a Napot, akkor ez is tetszhet. Igaz, én Hawke-fan vagyok, elfogult, tetszett, ahogy megformálta az apát, aki eleinte komolytalan, majd egyre érettebbé válik. A kissrác is szuper volt, nekem tök hiteles, ahogy a zavarban levő kamaszt alakítja.
Nincs semmi különös története a filmnek, csak az élet hétköznapi pillanatait láthatjuk, s a szereplők fejlődését. Zseniális, ahogy a szemünk előtt öregszenek és formálódnak a jellemek. (Ebben hasonlít hozzá a KIX című magyar dokufilm.) Ha hosszúnak érzed, nézd 2 részben, mintha egy kétrészes film lenne...
Mondanám, hogy családi film, de igazából Natalia Oreiroról szól, aki eljátssza, milyen szuper mami ő. Nem győzött meg, szappanoperásan modoros maradt. Amúgy nagyon szépen öregszik, szerintem pont, hogy nem botoxolt.
Az Ad vitam című film egy politikai thriller, amit megtűzdeltek akciójelenetekkel. Ebben a minőségében egészen tűrhető francia alkotás. Szerintem jól tették hogy nem próbálták utánozni a hálivúdi akciófilmeket, hiszen úgysem sikerült volna. Így az öreg kontinens stílusában készültek a jelenetek. A sárkányrepülős üldözés egyenesen kiváló lett!
Ami miatt viszont lepontozom, az a terhes nő szerepeltetése a verekedős nyitójelenetben, majd a záró üldözésben is. Ez nálam túlmegy azon a határon, amit még elfogadhatónak tartok, egyrészt mert hiteltelen, másrészt hatásvadász.
Összességében így egy átlagos értékelést kap.
Cannes-i Arany Pálma-díjas felnövéstörténet életrajzi elemekkel James Gray tollából. Lassú, érzelmes művészfilm egy queensi zsidó családról, Reagan elnökké választásának évéből. Engem legjobban a Senki bolondja c. filmre emlékeztetett.
80 24-es (2024)