Dorkateo

Jó hangulatú film a második világháború idejéből - bár ez önmagában ellentmondásos kijelentés, mégis igaz erre a humorosan tálalt alkotásra. A náci birodalom épp elkezdte a zsidók összegyűjtését és koncentrációs táborokba küldését, s a világnak fogalma sem volt erről. Gösta Engzell mégis értette az idők hívó szavát, és addig ügyeskedett, amíg elérte célját. Bár papíron Svédország semlegesnek titulálta magát, a valóságban beleegyeztek Hitler minden követelésébe. Ezt a látszathelyzetet használta fel Gösta, hogy szóbeli jegyzéket küldjön; ez egy hivatalos értesítés, amelyet az egyik nemzet küld a másiknak, hogy állampolgárát ne bántsák. Addig csűrte-csavarta a jogi kiskapuk kínálta lehetőségeke... több»

Moziban láttam a Szenvedélyes nőket, egy kellemes vígjátéknak találtam. Herendi Gábor megint egy cseh forgatókönyvhöz nyúlt (ahogy a Futni mentem esetében is). Megnéztem a cseh eredetit is, hát Balsai Móni messze magasan jobban játszotta a szerepet, és sokkal hitelesebb is az idősebb nő-fiatalabb férfi történetben. Érdemes volt leforgatni ezt a remake-et, mert sokkal jobb lett a cseh filmnél. Aztán a Netflixen újra belenéztem, és továbbra is jól szórakoztam, ahogy általában Herendi vígjátékain szoktam. Bár felszínesnek is mondhatnám, de olyan őszintén kedves a film, hogy csak örülni lehet neki.

Értem én, hogy mit akart kifejezni a rendező, de annyira sablonosan próbálta, hogy nem nagyon sikerült. A történetben nincs semmi mélység, olyan, mint egy kezdő író első novellája, ami logikus, mert a rendező első nagyjátékfilmje. Próbálta a gyász és az eltávolodás, a bűntudat mozzanatait bemutatni, de csak a szomorúság látszik, igazi érzések nem. Vígjátéknak pedig egyáltalán nem nevezném. Az operatőri munkát sem tudom dicsérni, néha furcsák a beállítások. A képi világot a környezet menti meg, a csodálatos Toszkána, emiatt mégis érdemes megnézni. Liam Neesonnak szerintem nem áll jól ez a szerep; ismerve az ő személyes tragédiáját, nyilván át tudja érezni a (valóságban is) fiával együtt a gyá... több»